Sötét, kietlen Lét egén

Vidám, aprócska fény:

Azt mondják, fönn a Holdban él

A száműzött Remény.

——-

Ezer mérföldes vaksötét

A világ ködfalán,

Ha nincsen Hold, az éjszaka

Mindent felfalna tán.

——

A fondor vén sötétben, ha

Az Ember tévelyeg,

Talán útjára rátalál,

Ha ott fenn fény lebeg.

——

Hogy honnan érkezett a Hold,

Hogyan, merről, mikor?

Kellett a fény a Föld fölé,

Ha ember kóborol.

——

Amíg sárgállik éjszaka

A sápadt égi fény,

Lesz addig erkölcs és jövő,

Lesz távlat és remény.

—–

És hogyha egyszer eltűnik,

Állandó lesz a kín,

És mindenekre ráborul

A végső bakacsin.