Hogy soká élek, nem hiszem,

Talán

Még átmászom pár évtized falán,

Ha meg nem?

Annyi jut,

Hiszen minden út

Ugyanoda fut.

A kor nem éget;

Hisz sok szempontból

Helytállás

Az Élet.

De

Ameddig e világban időzöm,

Már öntörvényű maradok,

Mert ön-törvényem

Én magam

Vagyok.

—–

Hogy gazdag leszek, nem hiszem,

Talán

Beléphetek a siker ajtaján,

Ha meg nem,
Annyi baj,

Hisz sok a zaj, és kevés

A moraj.

A gond művé lett,

És sok szempontból

Helytállás

Az Élet.

De

Ameddig e világban időzöm,

Sápot lélekből nem adok,

Mert szép a Teljesség,

S a Lét:

Titok.

——-

Hogy megalkudni nem fogok,

Tudom,

Ha nem lesz márvány majd a síromon,

Elfogadom,

Nem lét a harc,

Nem cél a sarc,

Kint túl kevés

Az arc.

Jelenből

Rég lett;

Mert leginkább

Csak helytállás

Az Élet.

De

Ameddig e világban időzöm,

S míg fent csillag ragyog,

Maradok

Aki

Vagyok.