“- Mire való a tavasz délutánja?”

Mondtad, és arcodon kacaj fakadt;

És, nehogy nyolcvan éves magam bánja:

A számítógép

Egyedül maradt.

——

Az ablakból kíváncsi fény se látta,

Őrt állt ott néhány dévaj, lombos ág;

És boldog vagyok.

Kiröhögne érte

A számító és álszent

Nagyvilág.