Baross Gábor, a vasminiszter egy alkalommal Kassa város küldöttségét fogadta. A delegációt Kassa akkori polgármestere, Münster Ferenc vezette.

Kassa városa azt szerette volna elérni a miniszternél, hogy az akkor kiépülő Magyar Államvasutak kelet-magyarországi üzletvezetősége Kassára kerüljön. A polgármester úr ékes szavakkal ecsetelte Kassa városának impozáns múltját, gazdasági, kereskedelmi, kulturális fontosságát, hogy városa közművelődési, földrajzi, de még stratégiai szempontok szerint is a lehető legalkalmasabb arra, hogy a MÁV kelet-magyarországi központja legyen. Szónoklata teljes másfél órán keresztül tartott.

Amikor befejezte, a miniszter a gondolataiba mélyedt. A küldöttség csendben várakozott.

Egy perc elteltével Baross Gábor felnézett, és megkérdezte:

- Mit várnak tőlem, uraim? Igazi miniszteriális választ, vagy őszinteséget?

Ilyen közvetlenségre a kassai delegáció nem volt felkészülve. Zavartan hebegtek-habogtak.

Mivel semmit sem feleltek, a miniszter folytatta:

- Ha igazi, miniszteri választ akarnak, annyit felelhetek: behatóan tanulmányozni fogom a kérésüket, és - feltéve, ha az önök helyi érdeke az ország érdekeivel ellentmondásba nem kerül - minden tőlem telhetőt elkövetek Kassa városa érdekében.

Fél perc hallgatás után a polgármester megköszörülte a torkát.

- Ez volt a miniszteriális válasz, kegyelmes uram?

- Igen, ez.

- És mi volna az őszinte válasz?

A vasminiszter elmosolyodott:

- Kassa nem kaphat vasúti üzletvezetőséget, mert azt már odaígértem Debrecennek.

——-

Fejezzem ki magam még érthetőbben?