Pimasz fiatalemberek minden korban voltak és vannak. Hemzsegnek a világban az ilyenek; hol itt, hol ott perdül elénk eme fajta egyik példánya. Fölényes magabiztossággal néznek hülyének mindenkit. Századszorra is ugyanazzal a nagyképűséggel próbálkoznak, de elképesztő csőlátásuk nem engedi nekik, hogy felfogják saját tolakodó zsenialitásuk mibenlétét.
——-

Ismeretlen fiatalember állított be a bécsi Rotschild bankház tulajdonosának otthonába.
- A báró urat keresem!

- Kihez van szerencsém? - kérdezte tőle a titkár.

A fickó nem vesződött a bemutatkozással:

- Azonnal beszélnem kell Rotschild báró úrral!

- Be van jelentve?

- Mondja meg a gazdájának, hogy ötmilliós nyereséget hoztam neki!

- De kérem…

- Azonnal szóljon a báró úrnak!

Az öreg titkár úgy vélte, ez a leghelyesebb. Becsoszogott a dolgozószobába, és beszámolt a bankárnak az erőszakos látogatóról.

Rotschild elmosolyodott. Ötmillió nemigen szokott az utcáról besétálni - legfeljebb ötmilliót ígérő fantaszták. A legtöbbjük ötlete öt garast sem ér. Vajon ez miféle őrültséget agyalt ki?

- Tudja mit: küldje be!

A szélhámos egy percen  belül a báró dolgozószobájába zúdult.

- Remek ajánlatom van az ön számára, báró úr!

- Éspedig?

- Jól tudom, hogy ön tízmillió aranykorona hozományt ad a lányának?

- Igen, de hogy jön ez ide?

- Hajlandó vagyok ötmillióért is elvenni a lányát!

Rotschild csak egy pillanatra lepődött meg.

- És a lányom? Ő mit szól hozzá? Egyáltalán ismeri a lányomat?

- Kérem, gondolja meg az ajánlatomat!

Rotschild csendesen elmosolyodott.

- Nézze, maga ajánlattevőnek eléggé szerénytelen. Rotschild vejének azonban túlságosan szerény. Takarodjon a házamból!

——-

Fejezzem ki magam még érthetőbben?