Jégeső nyargalt, néhány napja múlt,

S a körtefáról sok kis rügy lehullt.

——–

A lombban mérhetetlen gyász lakik,

Árnyékot hoz csak, gyümölcsöt alig.

——

Hiába éri majd a napsugár,

Terméketlenül suhan el a nyár.

—–

Csalóka szél a fának a jelen,

Mint vibráló Hold ködös éjjelen.

—-

A jelen tündér, tünde színezüst,

Mint téli kémények felett a füst.

——-

S a jövő? Néma, hallgatag motolla,

Mint jövő évi fecske szárnya tolla.

—–

Jégverte fa rossz, esős éjjelen,

Sosem lesz jövő, hogyha nincs jelen.

——–

Tépett, rabolt a múlt, a jégeső,

Ha túléljük - talán még lesz jövő.