KILENCVENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen csak nézett, aztán megrémült. Hogyan fog ezekkel kommunikálni?

Ha csak ez volt a probléma, gyorsan megoldódott.

„Hajó a kapitánynak. A harci robotok nyelvi kódolása megtörtént. Megszólításuk a sorszámuk alapján történik. A sorszámozás egytől tizenkettőig. Önálló harci helyzetben mindig a legalacsonyabb sorszámú robot a parancsnok, a többi engedelmeskedik neki. Kérem Karen Bozchana Kadlecikova kapitányt, ismertesse a robotharcosokkal a tervezett akciót, és abban a feladataikat.”

Most, hogy felhívták a figyelmét, Karen is észrevette a sorszámokat. Arab számok voltak a robotok sisakján és mellkasán. Emellett emelkedő számsorrendben sorakoztak fel.

A szőke nő felsóhajtott. Ez legalább egyszerű. Vagy annak tűnik.

Nekifogott.

Cseppet sem volt egyszerű. Könnyű meg még annyira sem.

Verejtékesen nehéz volt és körülményes. Előbb pár szóval próbálta megértetni a feladataikat, de a robotok nem értették. Karen erre kínjában egymás után nem kevesebb, mint kilenc vázlatot készített a helyszínről, egyre jobbakat, a végén kezdték érteni.

Karen fújtatott, és izzadt, mint a málhás szamár. Bő félóra kellett, mire rájött: nem beszélhet bonyolultan és nehézkesen, inkább egyszavas utasításokat kell adnia. Ezt már egyre jobban értették.

Kezdte megszokni a robotok különös, darabos beszédmodorát. Robert egyszer említette neki, hogy állítólag több helyen külön is tanítják a harci vagy munkarobotokkal való kommunikációt. Sóhajtott. Talán jó lett volna egy-két órát vennie, de ki gondolta volna előre. Magának kellett apró kudarcok árán rájönnie, és elfáradt.

Nem volt még teljesen biztos benne, hogy a harci robotok pontosan tisztában vannak a feladataikkal. Zavarta a sok kifejezéstelen, meredt tekintet, a gépies, egykedvű feleletek sora, a személyes reflexiók hiánya. Fáradt volt, szerette volna feladni.

- Van-e kérdés, ellenvetés? – kérdezte anélkül, hogy választ várt volna.

- Igen, kapitány, van. – mondta váratlanul az egyik robot.

Karen úgy meglepődött, hogy végigmérte. Az egyes sorszámot viselő gépkatona volt az.

- Kérek engedélyt jelenteni! – szólalt meg különös, darabos modorában újra a robot.

- Halljam!

- Kapitány, szabályzat szerint egyes és kettes a parancsnok testőre. Kérek engedélyt ennek érvényt szerezni!

Karen megdöbbent. Végül is: talán nem is ostobaság. A saját védelmét valahogy nem kalkuláta bele eddig a tervbe. A robotnak azonban igaza van. Gondolnia kell tulajdon oltalmára.

- Rendben van! – vágta rá. – Legyen úgy!

- Kérek engedélyt jelenteni! – szólalt meg újra a robot.

Karen csodálkozott.

- Jelents! – vajon most mit akarhat?

- Kapitány, az ötös, hatos és a tizenegyes az emberi élőerők lefegyverzésének specialistája. Javaslom ennek szellemében alkalmazni őket.

Karen újra meglepődött. Az egyes számú robot – most legalábbis úgy tűnt – kutató tekintettel nézett az arcába. A többi továbbra is egykedvűen hallgatott.

- Van egyéb is?

- Igen, kapitány vagy egyéb is. Kérek engedélyt jelenteni.

- Jelents!

- Kapitány, az ellenséges személyt ne hagyjuk a célhelyen, inkább a kilences cipelje oda, ahol a kiszabadítandó foglyokat őrzik. Ezen kívül a hármas a hazugságvizsgálat specialistája, a hetes pedig a kommunikáció korlátozásához ért. Ötszáz méteres körzeten belül képes ideiglenesen megakadályozni minden rádiós, telefonos, elektronikus vagy egyéb kommunikációt. Javaslom igénybe venni ezeket a lehetőségeket.

Karen most őszinte csodálattal nézett rá.

- Új tervet javasolnék, kapitány.

- Mit kell még rólatok tudnom, egyes?

- A páncélunk általában megvéd bennünket a kézifegyverek lövedékeivel szemben, de akad olyan alkatrészünk, ami nehezen viseli a sérülést, kapitány. Kérek engedélyt kifejteni a tervemet.

Karen elpirult, és meghallgatta. A robot terve egyszerűbb, merészebb és racionálisabb volt az övénél. Azonnal elfogadta.

- Kérek engedélyt felkészíteni a csapatot az akcióra, kapitány.

A szőke nő még örült is. legalább pihen egy kicsit, iszik egy kávét, elszív egy szál cigarettát.

Beült a kapitányi kajütbe kávézni.

Volt az agya valamelyik sarkában valami, ami egyre jobban nyugtalanította. Ideje foglalkozni vele.

Miért nem meséltette el a hajóval, mi történt azóta, hogy őt elhurcolták a fedélzetről?

Talán most kellene megtennie?

Nem, most másra szánta rá magát.

Miért nyugtalanítja a gondolat?

Folytatása következik.