Guszti bácsi nyolcvanas évei elején jár. Egész életében kétkezi munkát végzett. Ma is gyakran látni még némelyik építkezésen, a földeken, vagy egy lovaskocsi bakján.

- Nem vagyok csóró! – figyelmezteti újdonsült ismerősét, ha az szemrevételezi a rajta lévő elhanyagolt munkásruhát. – Három házam van!

Ütött-kopott kerékpárján estefelé mindennap elkarikázik a kocsmába. Tájékozott a világ dolgairól, de nincs jó véleménye.

- Ez buggyant világ! – állapítja meg naponta százszor is.

—————-

Jókedvűen int, megáll előttem. Cigarettával kínál, rágyújt maga is. Jólesően szívja a cigit.

- Hallotta, hogy be fogják tiltani a kocsmában a dohányzást? – kérdem tőle.

Gúnyosan elmosolyodik.

- Álszent dolog ez, uram. Nagy hangon tiltják a bagót, de zokon vennék, ha valóban nem szívnánk tovább, mert csimborasszói bevételt jelent állambátyó számára - felmutatta a dobozt. – Egy ilyen pakli fillérekbe kerül, de vagyonokért adják el. Ha tényleg mind letennénk, a tévé fő műsoridőben próbálna rávenni bennünket, hogy vegyük fel újra. akkor azt hirdetnék, hogy a dohányzás egészséges. Valamikor az emberek egy része orvosi javaslatra kezdte a dohányzást, megint az jönne. Ha a dohányzásellenes propaganda apostolai hirtelen kenyér nélkül maradnának, rögvest más dalt kezdenének hegedülni. Buggyant világ ez, uram.

Kiköpött.

- A kocsmát a régi időkben arra találták ki, hogy a piások ott vedeljenek, ne botránkoztassák a népet az utcán. Majd ezután kijönnek, mert szinte mind dohányzik. A régi öregek azt tartották, nem szabad olyan törvényt hozni, amit a népek nem akarnak betartani.

Nagyot szívott a cigiből.

- Ja! A Parlamentben mikor tiltják be a cigit?