NEGYVENHETEDIK RÉSZ

Most kezdődött azonban az ostromlottak számára a neheze.

A város védelme eleve nagyon nehéz volt, hiszen az amúgy is elégtelen tüzérség zöme a várban nyert elhelyezést. Horváth Márk nem akart a várból egyetlen löveget sem a városba telepíteni, mert az azzal a veszéllyel járt volna, hogy ha a török bárhol áttöri a város védelmét, elveszíti a lövegeket. Kettős veszteség lett volna: az ágyúk nemcsak az ellenség kezére kerülnek, de az haladéktalanul be is veti őket a vár ellen.

A pasa nagy eréllyel vezette Szigetvár ostromát.

A szigetiek foggal-körömmel védekeztek. Igyekeztek információt szerezni, és ez több alkalommal sikerült is. A találékonyan szervezett „nyelvfogási” akciók közül több is sikerrel járt, a török ébersége ellenére.

Június közepén egy elfogott török tiszt a következőt vallotta:

„a basának az a szándéka, hogy 2 hónapig marad itt és azt a várat nem hagyja itt, amíg azt be nem veszi”.

Ez természetesen nagyon rossz hír volt. Szigetvár aligha állhatott ki egy két hónapon keresztül tartó ostromot.

A pasa számolt azzal, hogy a védők utolsó erejükig harcolni fognak, és a várat csak nagy áldozatok árán foglalhatja el.

Szakszerűen folytatta tovább az ostromot. A jelek szerint egyáltalán nem számított felmentő seregre.

Ez az a pont, ahol egészében vehetjük szemügyre Khadim Ali elképzeléseit. Az események ismeretében pontosan kirajzolódik a török haditerv.

Ø      A térségben fennálló effektív török létszámfölény felhasználása diverzió céljára

v     Négy-öt helyen is komolyabb, illetve annak tűnő támadás, Pápa veszélyeztetése, akciók Győr és Komárom környékén.

v     A magyar védelem ezáltal az egész térségben mozgósítva lesz, de mindenütt helyi védelmi célokkal.

v     Mivel a török csapatmozdulatok csaknem teljesen átláthatatlanok, a védelem végig bizonytalanságban marad, nem tudhatja, hol intézi a török a döntő csapást.

v     Elsősorban könnyűlovas egységek felhasználásával, a rendelkezésre álló tatárok és akindzsik mozgatásával számos portya, egyszerre mindig tucatnyi is.

v     Mindenütt védekezésre kényszeríteni a magyarokat, és megakadályozni, hogy bárhonnan is erőt vonhassanak el Szigetvár felmentésére.

v     Közben pedig bekeríteni és elfoglalni a teljesen magára maradt Szigetvárt.

A jelek szerint a pasa a következő tényezőkkel számolt:

Ø      Nem indul a vár felmentésére királyi felmentő sereg.

Nagyon biztosnak kellett ebben lennie, mert egyedül ez okozhatott számára teljes katasztrófát.

Khadim Ali azonban biztos volt a dolgában. A Habsburg uralkodó eddig soha, egyetlen vár felmentésére sem indított számottevő, Habsburg-főerőnek tekinthető sereget. A budai pasa biztos volt benne, hogy a bécsi uralkodó ezúttal sem fog küldeni.

Mi történik, ha téved?

Akkor a pasa egész, magabiztos haditerve a visszájára fordul. A királyi főerő felvonulása nemcsak a török helyi akcióinak vethetne véget, hanem a totális ellentámadásra is alkalmat teremthetne. A török portyázók helyzete megnehezülne, hiszen a főerő útjában harcoló helyi erők hathatós segítséget kapnának a fősereget kísérő könnyűlovasságtól. Ráadásul: veszélybe kerülhetnének a török portyázók bázisai, várai. Parancsnokaik azonnal visszavonnák őket. Ebben az esetben Khadim Ali serege ugyanolyan elszigetelt helyzetbe kerülhetne, mint amilyenben most van Szigetvár. Arról nem is beszélve, hogy az ő egyes kontingensei is aggódhatnának veszélyeztetett bázisaik miatt.

Ez történne akkor is, ha a főerő nem is támadná meg a Szigetvárt ostromló törököt. Ha csak fenyegetne vele. Vagy ha diverzióhoz folyamodna, és megtámadna egy másik török várat. Vagy ha ezzel is csak fenyegetne.

Ma, amikor évszázadokkal az események után vagyunk, és higgadtan elemezzük őket, csak most tudjuk igazán felmérni, hogy mennyit ártott Magyarországnak a bécsi királyok elképesztő katonai passzivitása. Szent Istvántól kezdve II. Lajosig végignézhetjük a királyainkat, alig találunk közöttük olyat, aki ne vezetett volna hadat személyesen az ország védelmére. Ez a magyar királyok egyik kötelessége volt, annak is tekintették. Ferdinánd óta azonban a Habsburgok között csak ilyeneket találunk.

Láthatjuk: a budai pasa haditervének egyik sarkalatos pontja, hogy biztosra vette a magyar király teljes passzivitását. A bécsi uralkodók eme „tulajdonsága” ezek szerint 1556-ban már annyira feltűnő volt, hogy az ellenség is számolt vele, méghozzá országos jelentőségű ügyben.

Így is volt benne kockázat. Ha a császár hada mégis megindul, nemcsak a budai pasa kerül nehéz helyzetbe, hanem a székhelye is. a Szigetvárt ostromló hadak jelentős része ugyanis a budai helyőrséghez tartozott.

Khadim Ali azonban nem számolt a bécsi uralkodó hadba lépésével, nem hitte, hogy az megindul legfontosabb várának felmentésére, és neki lett igaza. Legalábbis ebben.

Volt ugyanis a tervének hibája ezen kívül is. nem számolt azzal, hogy valaki a magyarok közül akad, aki a céljait átlátja.

Folytatása következik.