HARMINCKILENCEDIK RÉSZ

Magliani azonban nem tehetett mást. Talán maga is tisztában volt vele, hogy veszélyesen közel sodródott az abszolút hibahatárhoz, de mégsem tehetett egyebet, sürgősen el kellett távolítania a helyszínről a (virtuális) vadkant, hiszen:

„ érkezik Guzics és Angelo.”

A kocka el volt vetve. A vadkan nem maradhatott, hiszen nem is létezett. Azt hiszem, Magliani végtelenül hálás lett volna, ha – legalább ebben a pillanatban – felbukkan egy igazi vadkan. Amire rámutathat.

Ennek hiányában azonban megint kapkodásra kényszerült.

A gyilkosság történetének újabb fontos pillanatához érkeztünk. Magliani meséjének ez is egy olyan pontja, ahol az addig elfogulatlan szemlélő agyában felmerülhet a gyilkosság gyanúja.

Hogy miért?

Nézzük meg közelebbről!

Induljunk ki az ártatlanság vélelméből. Próbáljunk hinni Maglianinak, tételezzük fel, hogy Zrínyit valóban a vadkan ölte meg, a tragédiához a nyomorult Paka gyáván statisztált a fa tetején, hogy Magliani csak akkor érkezett, amikor a feldühödött kan még a bán hátán tombolt, de Zrínyi már menthetetlen volt. Ezt mind higgyük el neki, és nézzük tovább a történetet.

Tegyük fel, hogy Magliani vétlen. Mit tesz ebben a helyzetben egy ártatlan ember?

Az első pillanatban mérhetetlenül örül a társak jövetelének. Aztánazonnal mutogatni kezdi a vadkan még látható nyomait, hiszen azok a rohamos sötétedéssel mind kevésbé láthatók.Fentebb már beszéltem erről: puszta életösztönből, az önvédelem jogos szempontjait figyelembe véve is ezt kellene tenni.

Ezt tenné akkor is, ha nem gondolkodna a tennivalókon. Szemtanúként rettenetes sokkon esett át, látta, amint egy felbőszült fenevad felkoncolja a vendéglátóját. Teli torokból kellene üvöltenie, és az állat nyomait mutogatnia.

Erről már korábban is beszéltem. Van azonban itt egy talán még fontosabb szempont is, amit az ártatlanság feltételezésénél nemigen hagyhatunk figyelmen kívül.

Ha Magliani ártatlan, akkor a gyilkos vadkan is létezik, és valahol a közelben van. még mindig sebzett, és még mindig él. Magliani kilőtte a fegyverét, voltaképpen védtelen. Az állítólagos vadkan viselkedése eddig is kiszámíthatatlan volt, ki tudja, mi bőszíti fel ismét. Az állat bármelyik pillanatban újra támadhat.

Ebben a kétségbeejtő helyzetben az érkező ifjabb Guzics aranyat ér. Katonaember. Nyilvánvalóan fegyvert visel.

Az ártatlan Magliani szívéről hatalmas kő esne le, és tüstént átadná az érkező Guzicsnak a parancsnokságot. A várkapitány öccse megvédelmezhetné a többieket a vadkantól.

Természetesen ebben az esetben is meneszteni kellene valakit a többiekhez, de csakis olyan személyt, akinek a helyszínen különösebb hasznát venni nem lehet. Valamelyik inast. Gyakorlatilag majdnem mindegy, ki lovagol vissza.

Ha így történik, ez nagyon erős érv lehetne Magliani ártatlansága mellett.

Magliani azonban egészen másképpen cselekedett: haladéktalanul visszaküldte a többiekhez – Guzics kapitány öccsét.

Nem félt a vadkan újabb támadásától? Nemigen. Ha valakinek, neki aztán tudnia kellett, hogy semmiféle felbőszült vadkan nincs a közelben. Sokkal jobban félt valami mástól: hogy az ifjabb Guzics esetleg vizsgálódni kezd, és pillanatokon belül bizonyítékot talál a gyilkosságra. Ezért kellett őt sürgősen eltávolítani. Már az első pillanatban.

Mi igazolja ezt? Nem tételezhetjük fel esetleg azt, hogy Guzics maga döntött úgy, hogy személyesen megy vissza értesíteni a bátyját és a többieket, és hosszú percekre védtelenül hagyja a helyszínen várakozókat?

Feltételezhetjük, de – képtelenség.

Miért?

Ugyanazért, amiért az idősebbik Guzics sem saját magát küldte Zrínyi után az erdőbe.

 Folytatása következik.