Csillag fénye kóborol,

Lomha ég kéken dalol,

A vén Hold mesél,

Ibolyaszín álmot hint a szél.

——

Tél dereka hajladoz,

Sír a régi vén koboz,

Felhő-hegedű,

Fakorona csúcsán halk derű.

——–

Magányos a február,

Télanyó-jelöltre vár,

Fagy a kerítő,

Homlokát ráncolja a Jövő.

——-

Csillag fénye kóborol,

Régi nótákat sorol,

Elolvad a hó,

Hajnali dér mosolya fakó.

——-

Csillag fénye féktelen,

Útja fényes, végtelen,

Kerek a világ,

Tavaszért imádkozik az ág.

———

Fent a fények halmaza,

Lent a fáradt, szép haza,

Fagy szablyája vág,

Nyílik-e majd a kis hóvirág?

——–

Fent a fényes sejtelem,

Lent az édes szerelem,

Álom az Idő,

Féltékenyen duzzog a Jövő.

——

Egyszer minden hajnalon

Fény tör át a ködfalon

Boldog-komolyan,

És a Remény újra megfogan.

———

Reggel-gyermek lépeget,

Számolja a fényeket,

Nap az égre kel,

Az Életnek mindig élni kell.