Kis türelmet...
Mogorva lett az est megint,
Az éj kopár, rideg;
Alattomosan visszatért
A sompolygó hideg.
——–
Tán még a Hold is megfagyott,
Sápadtan szendereg,
Halottra vált az utcakő,
S a járda didereg.
—–
Settenkedik a télutó,
S amíg a fagy dagad,
Nem adja fel; egy kis zavar,
És végleg itt marad.
——-
Settenkedik a Végzet is,
Amíg esélye van,
Ha sodródunk bénán-vakon
Azonnal ránk rohan.
——-
Nem fékezhetjük a telet,
A Végzetet? Talán.
Csak ne üthessen rést soha
Az Akarat falán.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Templomi esküvőnk napján
Emlék-vitorlázás
Végtelen a Tér
Vihar-Nyár