KILENCVENNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen körülnézett.  A kutter belülről pontosan ugyanolyan volt, mint az, amelyiken annak idején elhurcolták a könnyűcirkálóról a csatahajóra. Lehetett akár ugyanaz is.

Kutter. A legkisebb mesterséges gravitációval rendelkező űrhajótípus. Térugrásra képtelen, a számítógépe és a többi berendezés is roppant ásatagnak számít; ennek ellenére rendkívüól népszerű. Eredetileg minden kutter hadihajó volt, a szövetségi flotta kisegítő hajói voltak, afféle mindenesek. A nagy egységek közötti kapcsolattartásban, valamint különféle ügyes-bajos napi feladatok ellátásában nélkülözhetetlennek bizonyultak.

A szőke nő tudta, hogy ennek a típusnak a gyártását Földön legalább ötven éve beszüntették, Ed Philips azonban egyszer azt mondta neki, hogy a kutterek gyártását több helyen is felújították. Ebben a felfordult világban kevés a valódi innováció, új űrhajótípusról talán egyről sem tud, de a régi eszközöket több helyen is újra gyártani kezdik. A kutter hosszú utakra alkalmatlan, de helikopterek és repülőgépek kiváltására olcsósága miatt nagyon is megfelel.

A berendezés a legszükségesebbnél is kevesebb. Elhasználódóban lévő borítások, kopott berakás, elhanyagolt vezérlőpult.

Karen néhány pillantással felmérte a kuttert.

Honnan induljon? Hol nyisson átjárót? Biztos volt benen, hogy az sem mindegy. Mert ha az átjáró egyszer már üzemel, akkor mások is használhatják. Esetleg olyanok is, akik ellenséges szándékkal érkeznek ide.

Hol nyissa?

Nem tudott dönteni.

- Egyes!

Az egyes számú robotharcos előlépett.

- Igenis, kapitány!

- Hol nyissak átjárót? – Karen közben a robotra nézett. Meg mert volna esküdni rá, hogy a hatalmas gépezet felhúzta a szemöldökét.

(Ennek a típusnak semmiféle olyan alkatrésze nincs, ami a szemöldökhöz hasonlít, vagy annak értelmezhető.)

- Nem egészen értem a kérdést, kapitány! – felelte egykedvűen a robot.

Karen csak egy pillanatig bizonytalanodott el. A kutter fedélzetén is kapcsolatba tudott lépni a könnyűcirkálóval.

- Kapitány a hajónak! Kérlek, adj megfelelő információt a robotnak!

„Hajó a kapitánynak. Természetesen informálom a parancsnoki egységet, a kérdésre azonban magam válaszolok, Karen Bozhana Kadlecikova kapitány.

Az átjáró legalkalmasabb helye a kutter vezérlője melletti nagy üres szoba, amit raktérnek használtak. Ide koncentrálom a védelmi rendszereket, kapitány.”

Karennek eszébe jutott valami.

- Kapitány a hajónak. A konspiráció értelmében gondoskodj arról is, hogy a visszaérkezéskor azonnal információt kapjak, ha közben bármilyen kedvezőtlen változás állna be a hajó fedélzetén.

„Hajó a kapitánynak. Természetesen, Karen Bozhana Kadlecikova kapitány!”

M ost már semmi akadálya sem volt az indulásnak. Karen a kijelölt helyre vezette a robotjait.

- Szorosan egymás mellé! Fegyvereket készenlétbe!

Összpontosított. Elképzelte az Ekhidna felszínét. New Acropolist. A főnök szobáját.

Roppant íróasztal terpeszkedik a szoba közepén, rajta számítógép és monitor. Jobbról és balról szép vonalú mahagóni szekrények, a polcokon elefántcsont szobrocskák. Mindegyik egy-egy meztelen fiúcskát ábrázol.

Az íróasztal mögötti magas támlájú főnöki székben ellenszenves férfit. Legfeljebb negyvenöt éves. Gondosan fésült, festett galambősz hajjal, ingujjban, rózsaszínű nyakkendőben. Hosszú körmei rózsaszínre festve, szája rúzsozva, szeme vastagon kihúzva.

A kutter padlózata megremegett. Karen ösztönösen az egyes számú robotba kapaszkodott.

A következő pillanatban ott volt előtte a hatalmas íróasztal, a számítógép és a monitor. A mahagóni edények és az elefántcsont szobrocskák.

Meg a rúzsaszín nyakkendős főnök.

Sóbálvánnyá meredve bámult rájuk.

Folytatása következik.