Dermesztő, közönyös fagyot

Hozott ránk a Tél,

Rajtunk – régi adósain -

Erőt venni vél.

—–

Míg tengelyén a fáradt Föld

Fásultan forog,

Fagyos magyar januárban

A Tél vigyorog.

——-

Tartozunk ezer halállal,

Az Idő szalad,

És már régen nem érdekel,

Mennyi a kamat.

—–

Vigyorog a mihaszna Tél,

Villan fogsora,

Azt képzeli, innen nem fog

Elmenni soha.

——

Ezer halál. Téli szelek

Lelkünk perelik,

De hiába. Egynél többre

Nekünk nem telik.

——–

Ha egyszer az országúton

Tavasz mendegél,

Követelésével együtt

Olvad el a Tél.