SZÁZNEGYVENHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg megütközve meredt rá.

-    Ikertestvére lehetett?
-    Nem. Nem az ikertestvére volt – vigyorgott Ed Philips. – egyiküknek sem volt ikertestvére. Ők maguk voltak.

Erre Karennek is le kellett ülnie.

Schellenberg megpróbálta összeszedni magát.

-    Rendben van, Ed – kezdte körülményesen. – Azt akarod mondani, hogy ezeknek a fickóknak két életük volt?

Ed Philips néhány pillanatig gondolkodott a válaszon.

-    Voltaképpen azt, – felelte végül. – ha a kettőt azonosnak tekintjük.
-    Nem voltak azonosak?
-    Nem hát!
-    De hát akkor…- Schellenberg reménytelen arcot vágott. – Akkor már megint nem értek semmit.
-    Biológiailag azonosak voltak – szögezte le Philips. – Más tekintetben azonban nem.
-    Miféle más tekintetben?

Ed Philips erre megvakarta a fejét.

-    Nem tudom, hogyan magyarázzam el – mondta sajnálkozva. – Bármilyen vizsgálat azt mutatná ki, hogy a két embe azonos, semmiféle módon nem lehetne őket egymástól hitelt érdemlően megkülönböztetni. Mégsem azonosak. Más időhöz tartoznak. Úgy is mondhatnám, más idődimenzió, vagy eltérő idősík tartozékai.
-    Idődimenzió? Idősík?
-    Igen.
-    Ilyesmiről csak science fiction-ben hallottam.

Karen Bozchana Kadlecikova elmosolyodott. Ő maga soha egyetlen scifit sem olvasott végig, mégis kezdte érteni.

-    Ebben rejlik az egész időutazási probléma lényege – fejtegette Ed Philips. – nem a mi időnkből jöttek.
-    Nem a mi időnkből?
-    Nem hát. Egy másik időből érkeztek, létrehozva ezzel a mienket.
-    Ezt nem értem.
-    Más se értette. A tudomány is csak jelentős késéssel kapcsolt.
-    Kapcsolt?
-    Igen. Az első problémafelvetés így hangzott: Vajon ezért születtek-e meg a mi időnkben is, mert nem okoztak jelentős változásokat?

Schellenberg tátott szájjal hallgatta, Karen is csendben figyelt.

-    Különféle elméletek születtek – folytatta Ed Philips. – A többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek az időutasok nagyjából ugyankkor érkezhetek, de más és más időbe pottyantak. Ahonnan küldték őket, ott valószínűleg igen nagy a bizonytalanság, olyan szerkezetet használhattak, aminek nagy a szórása. Az összes ugyanazon expedíciónak lehetett a tagja.
-    Ugyanannak az expedíciónak?
-    Több jel is erre mutatott.
-    Elszakadtak egymástól?

Ed Philips erre komoran bólintott:

-    El bizony! De nemcsak emiatt voltak szerencsétlenek. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy azok a nyomorultak egy percig sem éltek a múltban. Rögtön az érkezésük után erőszakos halált haltak. Talán ezért nem idéztek elő jelentős változást, ezért születhettek meg aztán a mi időnkben is.

Schellenberg a fejét csóválta.

-    Még mindig nem értem teljesen.
-    Arról van szó, – fordult hozzáa szőke nő. – hogy visszamentek a saját múltjukba, ezzel be is avatkoztak, metrt önmaguk számára jelenné tették a múltat, ezzel meg is szüntették annak múlt-jellegét, és kizártákmagukat saját korábbi időotthonukból, de semmi hasznát sem vették, nem voltak képesek ott semmiféle jelentős tevékenységet végezni, mert rögtön az érkezésük percében, vagy nem sokkal később megölte őket valaki. Vagy valami.
-    Igen – bólintott Ed Philips.
-    Viszont, – folytatta Karen. – a puszta érkezésükkel megteremtették a mi idősíkunkat. Jól mondom, Ed? – nézett a férfira.

Ed Philips bólintott.

-    Majdnem, – felelte aztán. – de talán az a pontosabb, hogy az expedíció azon tagjai teremtették meg a mi idősíkunkat, akik életben maradtak, és jelentős tevékenységet fejtettek ki a mi múltunkban.
-    Ők teremtették a mi idősíkunkat?
-    Azt hittem, az eddigiek alapján ez már könnyen belátható.

Helmut Schellenberg nagyot fújtatott.

-    Hát annyira könnyen nem! – fakadt ki. – Mi bizonyítja ezt?
-    Bizonyíték? Akad az is.
-    Micsoda?
-    Az eredeti időben, ahonnan az időutasok érkeztek, nem létezett űrutazás, a világot sem gyarmatosították. Az egész emberiség a Földet lakja.

Folytatása következik.