Haldoklik az öreg székely valamikor a XIX. század elején. Csendesen veszi körül a népes család. A nótárius jegyez.

Az öreg székely gondolkodik. A javai zöméről már rendelkezett. Mi maradt még hátra? Megvan!

-    Az ökröm, ami a múlt télen elveszett a havason!

Nagyot sóhajt az öreg. Aztán hivatalosra vált, és újra diktálni kezd:

-    A havason elveszett ökröm az eklézsiát illeti, ne mondja senki, hogy őket nem támogatom.

Így bevégezve, újra sóhajt egyet. Elégedettebben. Aztán más gondol:

-    Ha pedig az a nyomorult ökör mégis előkerülne, a sógoromat illeti!