KÉTSZÁZNYOLCVANKILENCEDIK RÉSZ

-         Magam is úgy gondolom, tisztelt hölgyem, - bólintott Rafa. – ideje megszüntetnünk a Digitális Téridőt. Szabad lesz?

Termetét meghazudtoló fürgeséggel ugrott fel, hogy kikapja Karen kezéből az eszközt, de a szőke nő résen volt.

-         Nem! – mondta határozottan, és Rafa kezére ütött. – Majd én!

Elég a meglepetésekből! Karen intett, mire a robotharcos visszanyomta Rafát a székébe.

Tán nem modern az ég,

Ha kék,

De nem lesz sose zöld;

Ős nótára jár az Idő,

És otthonunk,

A Föld.

Tán nem modern

A pillanat,

Ha szép és

Egyszerű,

De csak ilyenből születik

Harmónia,

Derű.

Tán nem modern

A Szerelem,

A világ-alkotó,

De oly mértékben egyedi,

Hogy fel nem váltható.

Tán a Lét sem elég modern,

Bár sok jót tartogat,

Isten nem hajszolta soha

Az újdonságokat.

Ami modern,

Csak villanás,

Rossz profán-konokul;

Mert ami nem több, mint modern,

Az gyorsan

Elavul.

HUSZONHETEDIK RÉSZ

A szigetváriak az előző években is igen véres harcokat folytattak a törökkel, főleg Dervis bég csapataival.

Szigetvár állandóan zavarta az oszmánokat. Szinte állandóan támadást terveztek ellene. Tojgun budai beglerbég részben panaszleveleket írt a szigetváriak ellen, részben rajtaütésekkel próbálkozott.

Dervis bég több alkalommal tervezett támadást. 1554 áprilisában például arról fecsegett, hogy aratáskor megtámadja a várat.

El ne csüggedj, Vízöntő,

Csorgass jobbra-balra,

Amnéziában szenved még

Az emberi fajta!

Zúduljon a vízsugár,

Jó az Isten kedve,

Ne maradjon semmi se a

Múltba eltemetve!

Múlt nélkül a Lét hamis,

Az Akarat zagyva;

Segíts, Atlantisz se legyen

Tovább kitagadva!

El ne csüggedj, Vízöntő,

Hátra meg előre,

Nem lesz addig jobb a világ,

Míg okos a dőre.

A “rasszizmus” kifejezés ma divatos politikai szitokszó. Boldog-boldogtalan hazsnálja helyenként rendkívül ostobán.

Itt most az igazi rasszizmusról lesz szó.

—

A második világháború nem egészen az a jók és gonoszok harca volt, ahogy nekünk tanították. A dolgok ritkán fehérek és feketék.

Kilóg a lóláb. A tömeggyilkosságokat és egyéb háborús bűncselekményeket mindig csak a vesztesek követik el. A győztesek gáncs nélküli lovagok.

A második világháború után legalább a semmiféle hadi objektummal nem rendelkező, védtelen Drezda porig bombázásáért felelős szövetséges politikusoknak és tábornokonak helyet lehetett volna szorítani a nürnbergi vádlottak padján.

Leskelődő február;

Nagyon távol van a Nyár.

Tavalyi Nyár? Idei?

Ezt is, azt is köd fedi.

Talán volt vagy lesz a Nyár,

Volt, s lesz között: Február.

Leskelődő Február,

Szkepszistől ég a határ.

A tél hóra, jégre vár,

Duzzogva hallgat a sár.

Halvány minden buborék,

Hallgatag a szürke Ég.

Leskelődő Február

Reményt fagy-börtönbe zár.

Csüggedünk-e végre már -

Ezt kutatja Február.

Azt, aki már nem remél,

Könnyen elnyeli a Tél.

KÉTSZÁZNYOLCVANNYOLCADIK RÉSZ

Néhány perc elteltével Karen nyugtalanul nyitotta ki a szemét, szórakozottan körülnézett, aztán fürgén kibújt a karosszékből. Helmut lassan tápászkodott fel, Sigismundo Rafa ijedten pislogott a mellette ácsorgó robotharcosra.

„Hajó az admirálisnak! A Rodney csatahajó kivételével a flotta minden egysége teljesítette a parancsot!”

Karen a panorámaképernyőre kapta a tekintetét. Az összes kutter velük tartott. A szőke nő meglepődött örömében.

SZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ

v     Tagadhatja-e a művészet a saját feladatait?

A kérdésnek a hagyományos esztétikák szemszögéből nézve természetesen semmi értelme. A művészet nem tagadhatja meg saját feladatait, hiszen azzal tulajdon művészet státuszát szüntetné meg. A hagyományos értelemben vett művészet esetében ez fel sem merülhetne, nem is merült fel egyetlen korban sem.

A közelmúltat kivéve.

A kérdés kulcsmomentuma ismételten a tradíció.

Szürke tél,

Fürge szél,

Idő apó hazatér,

Rongyos múltat

Használt jelen-koporsóra

Nem cserél.

Egyterű

Kényszerű,

Liberális, rossz derű;

Világbajra nem használ a

Fukuyama-keserű.

Posztmodern zenekar

Agyag-ideát akar;

Egyszemélyes rút világok

Zaja

Meddő

Sárt kavar.

*

Dollár-mennyországban

Globalizált

Kiéhezett

Eszmehad

Oson.

Posztmodern leventék

Szálldogálnak

Kétütemű

Fa-pegazuson.

*

Egy művi világ magán álmai

Ostromolják a szilikon eget,

S a valóság már emigrált a Múltba.

HUSZONHATODIK RÉSZ

A következő években Zrínyi folyamatosan vigyáz, emellett tökéletesíti hírszolgálatát. Külön gondja van Szigetvárra, amely rendkívül kellemetlen a török számára. A török állandóan tervezi a vár megtámadását, tökéletesen tisztában van Szigetvár jelentőségével. Zrínyit is respektálja. Előfordul, hogy azért mond le Szigetvár megtámadásáról, mert értesül róla, hogy Zrínyi tud a tervéről.

Szigetvár volt tehát a magyar védelemnek a török legfontosabb utánpótlási útvonalait leginkább veszélyeztető éke, amely természetes bázisul kínálkozott egy leendő nagyszabású ellentámadás számára.