Messze, túl a láthatáron

Vigyáz ránk az éber Álom.

Míg álmaink el nem tűnnek -

Van célja az életünknek.

Ős Becsület örök áron,

Messze túl a láthatáron.

Messze túl a láthatáron

Múltunk hófehér oltáron.

Cselekvő hazaszeretet

Ha van, ma is csodát tehet.

Messze túl a láthatáron -

Szabadság vagy globál-járom.

Vagy világba szétszéledve,

Vagy jövővé nemesedve.

Népek hazája – szép álom;

Messze túl a láthatáron.

Ezt a történetet Liselotte orléans-i hercegné jegyezte le:

Durford márkiné francia származású nagyvilági hölgy volt.

A hölgy nagybátyjának kertjében Jupiter meztelen szobra állt. A rokokó idején számos festmény ábrázolt meztelen görög isteneket, leginkább Hermészt, vagy a három Gráciát.

Ez a Jupiter különösen vonzó lehetett, legalábbis a márkiné annak találta. Naponta megszemlélte.

Bámulta jobbról-balról, körbejárta, közben beszélt hozzá:

-  Szép vagy, Jupiter!

A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek,

Az évszakok, mint fürge film, peregnek,

S a világ lassan öregedni kezd.

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Múltunk közös,

Szerelmünk

Ép marad.

Kint a világban jéghideg koboldok,

Nem szem a láncban soha,

Aki boldog.

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Amíg élünk,

Szerelmünk

Ép marad.

KÉTSZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ

Bármi is, nincs idő bámészkodni. Egy kérdés azonban még motoszkált a fejében.

-         Mi bizonyítja majd a számunkra?

Sigismundo Rafa elmosolyodott.

-         Hogy a Digitális Téridő levált a miénkről?

-         Mi bizonyítja majd?

Rafa csaknem elnevette magát.

-         Az előbb méltóztatott szemrevételezni. Alul a számláló. Annak meg kell állnia.

-         Mit számlál?

SZÁZÖTVENNYOLCADIK RÉSZ

A művészet intézményi elméletének egy más szemszögből vizsgálva kétségtelenül az képezik az alapját, hogy az elmélet megfogalmazói a „művész”, vagy a „költő” terminust egyféle szociológiai értelemben vett státusznak fogják fel.

Az-e vajon?

Egyszerűen státusznak fogható-e fel a „költő”?

Ha a költő egyszerűen státusz volna, akkor semmi probléma azzal, hogy „kinevezik”, sőt teljesen indokolt lenne a bölcsészkaron költői szakokat felállítani, esetleg még költőképző szakközépiskolákat is szervezni.

Valahol már Tavasz lebben,

Ott van minden lélegzetben.

Anyagfia entrópia

Bámul a tél romjaira.

Ateista pistalélek

Szerint nincs Hit, csupán mémek,

Isten talán pénz, meg érdek,

S a mennyben csak gének élnek.

Hervad minden téli kacat,

Valahol már Tavasz kacag.

Anyagfia-entrópia;

Kihullik tél-kánon foga.

Világvége-hittérítő;

Rá se hederít az Idő.

Anyagfia-entrópia -

Rossz, mogorva vén hárpia.

Determinált tél-kánonok;

A Kikelet nem ácsorog.

Kerecsényi várkapitány márciusban azt panaszolja, hogy Szigetvár őrsége kicsi, a várat védő tüzérség silány, kevés az ágyú, ami van, keveset ér, a zöménél még egy szakállas puska is jobb. Nem hinném, hogy nagyon túlozná a védelem nehézségeit.

„Én még ez Karácsontúl fogva írtam meg ez mostani török dolgot királ őfelségének és mind az uraknak... de nem használa, mert senki nem hinné.” 

A hasonló szólamok sűrűn ismétlődnek majd a következő évszázadban.

Mint tűlevél hegyén

Az él:

A boldog Pillanat;

Egy huncut kis cigánykerék,

És máris

Elszalad.

Csak elkezdünk

Szorítani

Egy drága jó

Kezet;

És mellettünk

A fű alatt

Oson

Több évtized.

Mint tűlevél hegyén

Az él,

A Lét lélegzete,

Csak sóhajtás,

S a vén Idő

Már elszalad vele.

Időben,

Térben egyaránt

Van posvány

Rengeteg;

Futóhomok a lét, ahol

Az ember nem szeret.

Mint tűlevél hegyén

Az él:

A boldog Pillanat;

De amíg más minden kihuny,

Örökre

Megmarad.

Angliában még II. Károly idején is szokásban volt az idétlen bolondéria, hogy a királyt térden állva kell kiszolgálni.

A francia Grammont marsall, mint Lajos király rendkívüli követe, egy ízben meghívást kapott egy királyi ebédre.

Elhűlve figyelte a sok térdhajlást, térdeplést a  király előtt. A bejövők előbb háromszor térdet hajtottak, majd a tálakkal együtt térdre ereszkedtek, és térden csúsztak a király elé. Károly elé a főudvarmester helyezte a tálakat, ugyancsak térden.

Megint péntek-tizenhárom;

Ötvenharmadikat zárom.

Nem fájdalmas, nem rettentő;

Eggyel több, mint ötvenkettő.

Ez csak állapot, nem érdem:

Eltelt ötvenhárom évem.

Nem lettem semmilyen -ista,

Csak vénebb idealista.

Pártok, brancsok, szövetségek

Felé fél lépést se lépek.

Belső kör? Lobby, söpredék -

Az Igazság? Peremvidék.

Rossz, lapos profán világban

Nekem Otthonom, Hazám van.

Tiszta hang és tiszta Lélek;

Droggal, szesszel sose élek.