Rügyfakadás idején…

Újul a tér,

Frissül a vér,

Tágul a tél

Meg a dér,

Rügyfakadás idején…

Rügyfakadás idején…

Dugja fejét a virág,

Rólunk szól a világ,

Újra a Lét közepén,

Élet legtetején,

Rügyfakadás idején…

Rügyfakadás idején…

Gyűlnek a vágyak,

Tűnik a bánat,

Virradatok peremén

Csillog a hajnali fény

Rügyfakadás idején…

Rügyfakadás idején…

Fénylő Lét közepén,

Szent Élet tetején,

Táncol a

Daktilus

És a Remény;

Rügyfakadás idején…

Csillan a fény,

Zeng a remény

Rügyfakadás idején…

Napsütés már volna talán,

De a Tavasz?

Túl a csodán…

Télben van ezer hivatal;

Állítólag mind jót akar.

Aprólékos, gondos sátán

Vigyorog hóbuckák hátán.

Napsütés még volna talán,

Tavasz?

Túl a vágyak falán.

Télben profitvarjú károg,

Az égen halál szivárog.

Drótos fülbe zörejzene;

Marad a Tél – mindörökre.

Festett pinty műanyag ágra;

Tévé buzdít butaságra.

Ha nincsen jövő-dallama,

A Tavasz – csak matéria.

KÉTSZÁZKILENCVENHARMADIK RÉSZ

A férfi némán bólintott.

-         Hazamegyek, Karen – rövid hallgatás után még hozzátette: - Szerintem ott neked is lenne helyed.

-         Bajt hoznék rátok, Helmut.

Schellenberg erre semmit sem felelt.

Félóra múlva a Schellenberg ültetvényen voltak. Tíz fegyveres robotharcos kísérte őket.

Karen fanyar nosztalgiával lélegezte be ismét a Monsterland illatait. Érkeztükre felbolydult az ültetvény, de Helmut kérésére szó nélkül vonultak az udvarház felé, a tömeg utat nyitott nekik.

HARMINCADIK RÉSZ

Tojgun pasa hadműveleti bekerítése sikerrel járt, Szigetvár elszigetelődött. A magyarok nem tudták érdemben akadályozni a török törekvéseket, mert a nagyon átgondolt, szerteszét portyázó, megfélemlítő oszmán taktikának nem találták meg az ellenszerét.

Hadműveleti értelemben maga Zrínyi is vereséget szenvedett. Fel akarta menteni Kaposvárt, de a boszniai pasa támadásai miatt nem tudta a csapatait kivinni Horvátországból. Mire pedig úrrá lett a támadásokon, a somogyi megyeszékhely elesett.

Állítólag Bodajkon esett meg valamikor az 1870-es években.

Választás idején a szemben álló politikai pártok helyi vezetői és azok hívei között valami nagyon komoly konfliktus támadt. Tömeget alkottak kormánypártiak is, ellenzékiek is, előkerültek a fütykösök, sétapálcák, lovagló ostorok.

Iszonyú sértéseket vágtak egymás fejéhez, üvöltve szidták egymás felmenőit, köpködtek, dühödten rázták a fegyvereiket.

Tomboltak, mint aki ölni készül.

Miért nem ugrottak egymásnak?

Kicsi Társam, élünk szépen,

Mint mesében, erdőszélen.

Az erdő mélye fénytelen,

Szamócát meg szörnyet terem.

A pusztában nyarak, telek,

Jó emberek, rossz emberek.

Kicsi Társam, élünk szépen,

Időbeli erdőszélen.

Az ünnepnap – cifra bádog;

Öregedő hazugságok.

A hétköznap – tűnő öröm,

Amíg élek, mind köszönöm.

Kicsi Társam, élünk szépen,

A magunk téridejében.

A boldogság Isten szava,

Örök autonómia.

Élünk szépen, Kicsi Társam,

Sose voltunk szem a láncban.

KÉTSZÁZKILENCVENKETTEDIK RÉSZ

-         Nem! – mondta nagyon határozottan Sigismundo Rafa. – A Digitális Téridő története csak most kezdődik. Most szűnik meg digitálisnak lenni. Az Ultenberg csoport nagyurainak megadatik az a szerencse, hogy személyesen hozhatnak létre egy civilizációt, méghozzá a kezdetektől. Semmijük sincs. Orcádnak verítékével, mondja az Úr.

Kényszeredetten felnevetett. Senki sem nevetett vele, de ez nem zavartatta. Karen látta, hogy tettetett a vidámság, Mr.

SZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ

Voltaképpen ez a leglényegesebb kérdés. Ha a művészet az emberi kultúrában nem közérdekű, hanem csupán egy jól meghatározható csoporthoz köthető jelenség volna, igazat kellene adnunk a művészet intézményi elméletének. Ebben az esetben a művészetnek nem is lehetne az egész emberi társadalom szempontjából fontos funkciója.

Csakhogy…

A művészetnek az emberi kultúra történetében eddig betöltött szerepe eleve kétségbe vonja azt a feltételezést, hogy a művészet valamely jól elkülöníthető csoport belügye volna.

Köszönöm Nektek,

Hogy vagytok nekem,

Hogy tartalmas lehet az életem.

Isten örökké áldjon Titeket,

Hogy megszülettetek,

S Létetekkel

Felnőtté tettetek.

Míg szülők nem leszünk,

A lét – hamis;

A gyermektelen – gyermek maga is.

Ahogy szülővé,

Felnőtté

Lehettünk;

Isten sóhajtott -

Bennünk és felettünk.

Míg Gyermek nincs,

Az Idő mendegél,

Bőg az anyag,

Fityiszt mutat a tél,

A szülő más dimenzióban él.

Felnőttkor – új Tavasz,

Minden másképp van,

Semmi sem igaz,

Elhervad minden rossz sopánkodás;

Mert felnőttnek lenni -

Valami más.

Messze, túl a láthatáron

Vigyáz ránk az éber Álom.

Míg álmaink el nem tűnnek -

Van célja az életünknek.

Ős Becsület örök áron,

Messze túl a láthatáron.

Messze túl a láthatáron

Múltunk hófehér oltáron.

Cselekvő hazaszeretet

Ha van, ma is csodát tehet.

Messze túl a láthatáron -

Szabadság vagy globál-járom.

Vagy világba szétszéledve,

Vagy jövővé nemesedve.

Népek hazája – szép álom;

Messze túl a láthatáron.