SZÁZHATVANKETTEDIK RÉSZ

Fontos és bonyolult kérdésekhez értem.

Kimondtam, hogy hétköznapi értelemben a ’költő’ státuszában lévő ember felelőssége nem lehet egyetlen más státusz felelősségénél kisebb, ami egyrészt magától értetődő, másrészt nagyon is problematikus, hiszen a jelenlegi kanonizált szövegek erőteljesen igyekeznek tagadni elkövetőjük felelősségét.

A felelősség fogalmát kissé körbe kell járnom. Igyekszem egyszerű szavakat használni, hiszen a fogalom a gyakran körkörös okoskodásokba tévedő, verejtékes akadémiai semmitmondás kedvenc témakörei közé tartozik.

Mendegél az Élet,

Mindig csak tovább,

Egyre újabb esztendőnyi

Városokon át.

Némelyik aprócska,

Másik jókora,

Hűvös estén jólesik az

Emlék-vacsora.

Itt-ott ki van írva:
“Az emlék harap!”

Muskátlis kapuk jelölnek

Boldog napokat.

Mendegél az Élet,

Őszül a vidék,

Visszanézve ragyog a sok

Emlék-töredék.

Sziklás hegyoldalban

Idő hajlata,

Integet a Múlt, akár egy

Fáradt nagymama.

A Jövő, mint vékony

Ködfátyol, lebeg,

Várakoznak eljövendő

Újabb életek.

HARMINCKETTEDIK RÉSZ

Tojgun pasa azt tervelte ki, hogy két magas föld-fa építményt emeltet, a várfalnál magasabbra, és a tetejükre telepített tüzérség és gyalogos lövészek tüzével megbénítja a védelmet. Az ilyen építményeket akkori magyar katonai szóhasználattal „kastélynak” nevezték. Az építményekhez futóárkok rendszere tartozott.

A pasa haladéktalanul hozzá is fogott terve megvalósításához.

Ez jellegzetes XVI. századi török ostrommódszer volt, komoly veszedelem rejlett benne.

Melegítsd át, Napsugár,

A fáradt szobákat;

Ilyenkor minden pillanat

Boldog perccé válhat.

Most születik a Tavasz,

Új remények várnak,

Mosoly-előőrsei is

Megjöttek a Nyárnak.

Erőt gyűjt a napsugár,

A hajnal se félszeg,

Reggelenként sűrűsödnek

A jókedvű élcek.

Melegítsd át, Napsugár,

Töredék hitünket,

Hadd tartsuk meg békességben

Hírünket, nevünket.

Melegítsd át a magyart,

Sok csalódást látott,

Hadd építsen békességben

Jövőt és országot.

Kevesen tudják, hogy Johann Wolfgang Goethe valamikor színházi direktorként is dolgozott, ő volt a weimari udvari színház igazgatója.

Állását egyébként egy kutya miatt veszítette el. Nem volt hajlandó egy divatos kutyás melodrámát színpadra állítani azzal, hogy az ő színházából nem lesz – cirkusz.

Szigorú és következetes ember volt.

Egyszer valamelyik makrancoskodó színész közölte, hogy nem fogadja el a neki kiosztott mellékszerepet.

Goethe nem sokat teketóriázott vele:

- Akkor eljátszom magam!

Egykor volt népek tavasza,

Szent volt a Hit és a Haza.

Utána jött népek ősze,

Dollár lett a világ csősze.

Aztán meg a népek tele,

Anyag-hazugsággal tele.

Egykor volt népek tavasza,

Lesz valaha népek nyara?

Globalizált bankár végzet

Irt ki minden jót és szépet?

Emberségbe mély vermet ás

A profán szingularitás?

Egykor volt népek tavasza

Szent volt a Hit és a Haza…

Régi szép tavaszi napok;

Szent emlékük ma is ragyog.

Fényes csillag a múlt-égen,

Világít a sötétségben.

KÉTSZÁZKILENCVENNEGYEDIK RÉSZ

Karen fékezte magát, nem kapkodott. Aprólékosan megbeszélte a teendőket a számítógéppel. Nem maradhattak ebben a térben, sem ebben az időben.

Mindössze nyolc hónapot lépett vissza az időben. Közben térugrást is végeztetett, és az univerzum egy olyan félreeső szektorába vitte át a flottáját, ahol elvileg semmiféle forgalom sem volt az utolsó esztendőkben.

Nyolc hónap vissza. Megfelelője most odahaza a Földön éppen valami kisebb jelentőségű megbízásra készül a FreeMiss alkalmazottjaként, és sejtelme sincs róla, hogy valójában milyen is a világ.

SZÁZHATVANEGYEDIK RÉSZ

v     Lehetséges-e, hogy a költőnek, írónak a hétköznapi emberrel ellentétben semmiféle emberi és költői felelőssége nincs?

Ez természetesen gyakorlati és filozófiai abszurdum.

Az emberi társadalom alapja a személyes felelősség. Aki cselekvőképességének birtokában van, az egyben felelős is a cselekedeteiért, és az élet különböző dimenzióiban szükség esetén felelősségre is vonható.

A jogok és kötelességek alapja a személyes felelősség.

Mi a minőség?

Szánalom?

Tűnődni fonnyadt láncokon?

A szánalom – önsajnálat,

Önmagába belefárad.

Mi a minőség?

Kényelem?

Hörögni puffadt kéjeken?

A kényelem – mű madárdal;

Töltekezik önmagával.

Mi a minőség?

Hivatal?

Amit a köz annak akar?

A hivatal papírt áldoz,

Imádkozik – önmagához.

Mi a minőség?

Tananyag?

Szintetikus elme-abrak?

A tananyag – holt mágia;

Kifilézett szó-múmia.

Mi a minőség?

Logika?

HARMINCEGYEDIK RÉSZ

Tojgun pasa célhoz ért. Most már csak a várat kellett volna elfoglalnia.

Módszeresen kezdett az ostromhoz. Csapatait nyugatról az Almás-patakig félkörben táboroztatta le, a vár kapcsolatainak elvágására kisebb erődöket emelt, még a Szigetvártól nyolc-tíz kilométer távolságra lévő görösgáli palánkot is őrséggel látta el.

Amikor körbejárta a várat, megrökönyödött. Számos olyan létesítményt talált, amelyekről nem tudott, amelyekre nem volt felkészülve.