Mendegél az Élet,

Mindig csak tovább,

Egyre újabb esztendőnyi

Városokon át.

Némelyik aprócska,

Másik jókora,

Hűvös estén jólesik az

Emlék-vacsora.

Itt-ott ki van írva:
“Az emlék harap!”

Muskátlis kapuk jelölnek

Boldog napokat.

Mendegél az Élet,

Őszül a vidék,

Visszanézve ragyog a sok

Emlék-töredék.

Sziklás hegyoldalban

Idő hajlata,

Integet a Múlt, akár egy

Fáradt nagymama.

A Jövő, mint vékony

Ködfátyol, lebeg,

Várakoznak eljövendő

Újabb életek.

Mendegél az Élet,

Mindig csak tovább,

Roskadoznak új elvek, meg

Régi paloták.

Régi reményekből

Új jelen terem,

Nem lehet örökké ifjú

Csak a Szerelem.