KÉTSZÁZKILENCVENNEGYEDIK RÉSZ

Karen fékezte magát, nem kapkodott. Aprólékosan megbeszélte a teendőket a számítógéppel. Nem maradhattak ebben a térben, sem ebben az időben.

Mindössze nyolc hónapot lépett vissza az időben. Közben térugrást is végeztetett, és az univerzum egy olyan félreeső szektorába vitte át a flottáját, ahol elvileg semmiféle forgalom sem volt az utolsó esztendőkben.

Nyolc hónap vissza. Megfelelője most odahaza a Földön éppen valami kisebb jelentőségű megbízásra készül a FreeMiss alkalmazottjaként, és sejtelme sincs róla, hogy valójában milyen is a világ.

A térnek és az időnek ez a szöglete elvileg biztonságos. A Földön még senki sem választotta ki őt Morgensohn kísérőjének. Talán még az egész akció tervezése is csak a kezdeti fázisnál tart.

Viszont…

Most és itt még létezik a Digitális Téridő. Nem árt óvatosnak lenni.

Karen a panorámaképernyőre pillantott, és végignézett a flottáján. Ugyan melyik hajó hiányzik ezek közül bárhol is? A csatahajó nincs velük. Csupán egy kínai gyártmányú könnyűcirkáló és egy egész sereg régimódi küllemű kutter. Nincs rájuk írva, miféle módon vannak felfegyverezve.

Ugyan, miért üldözné őket az Ultenberg csoport még itt is? Nem árt azonban az óvatosság. Semmiképpen sem szabad ezzel a flottával parádézni valami forgalmas útvonalon.

Három napig időztek ebben a nyolc hónappal korábbi téridőben. Karen ennyi időt adott a hajónak arra, hogy felkészítse a kiválasztott robotharcosokat a feladataikra. A hajó csak kezdetben akadékoskodott.

„Hajó az admirálisnak! A magyar nyelvet csak igen kevesen beszélik. Erre megtanítani a harcosokat közönséges időpazarlás, asszonyom!”

Karen azonban ragaszkodott hozzá, hogy több tucat robotharcos sajátítsa el a magyar nyelvet. Ez hosszú napokat vett igénybe.

A fő probléma csak ezután következett. A flotta identitásának kérdése.

„Hajó az admirálisnak! Nem értem az aggodalmait, asszonyom! Valóban más téridőben vagyunk, de Kína az időnek és térnek ebben a dimenziójában is létezik. Azt javaslom, hogy továbbra is tekintsük a flottát a parancsnokságuk alatt álló erőnek, asszonyom!”

Három hétig tartott, amíg a könnyűcirkáló mesterséges agya elfogadta Karen admirális javaslatát.

A szőke nő tudta, hogy meg kell adnia a módját. Hatalmas eskütételi ünnepséget rendezett, amelyen először jelent meg egyenruhában. A kínai admirálisok öltözékén saját kezűleg cserélte ki a felségjelet. Az összes kuttert végiglátogatta.

Sikerült. Ő és a flottája immáron független, szuverén hatalomnak nyilvánította magát. Ellenségük egyelőre nincs, mivel itt és ekkor nem tud a létezésükről senki.

-         Admirális a hajónak! Hogy’ állunk üzemanyaggal?

„Hajó az admirálisnak! Hagyományos szilárd nukleáris üzemanyagunk elegendő van, akár egy évszázadra is. Azzal azonban csupán hagyományos módon utazhatunk. A térugráshoz szükséges üzemanyag-kiegészítők azonban erősen fogytán vannak, a térugrásokkal takarékoskodnunk kell, asszonyom.”

Ez rossz hír volt. Karen ugyan nem tervezett a továbbiakban különösebben sok térugrást, de a lehetőséget fenn kellett tartani.

-         Admirális a hajónak! Tudsz-e üzemanyag-lelőhelyről?

„Hajó az admirálisnak! Nagy kínai üzemanyagbázis van a Holdon.”

Folytatása következik.