Mi a minőség?

Szánalom?

Tűnődni fonnyadt láncokon?

A szánalom – önsajnálat,

Önmagába belefárad.

Mi a minőség?

Kényelem?

Hörögni puffadt kéjeken?

A kényelem – mű madárdal;

Töltekezik önmagával.

Mi a minőség?

Hivatal?

Amit a köz annak akar?

A hivatal papírt áldoz,

Imádkozik – önmagához.

Mi a minőség?

Tananyag?

Szintetikus elme-abrak?

A tananyag – holt mágia;

Kifilézett szó-múmia.

Mi a minőség?

Logika?

Lírai metafizika?

Logika? Érzésre süket;

Tiszta, világos – felület.

Mi a minőség?

“Tárgy-róka”?

Posztmodern agy-libikóka?

A posztmodern – szó-kelepce;

Szakadt könyvbe préselt repce.

Mi a minőség?

Utánzás?

Mimetikus égi áldás?

Az utánzás – megalkuvás;

A minőség valami más.

Mi a minőség?

Hatalom?

Vagy csupán régi szorgalom?

Hatalom erőszak nélkül,

Törvények – hivatal nélkül.

Egyéniség – érdek nélkül;

Közösség – kötöttség nélkül.

A vers nem tétova szolga,

Nem áll hajbókolni sorba.

Minőség? Isteni folyam,

Lélektől lélekig suhan.

Szépség és igazság dala,

Isten érint meg általa.

Világ felett,

Lélek felett;

A minőség csak – szeretet.