Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

KÉTSZÁZKILENCVENHARMADIK RÉSZ

 

A férfi némán bólintott.

 

-         Hazamegyek, Karen – rövid hallgatás után még hozzátette: - Szerintem ott neked is lenne helyed.

-         Bajt hoznék rátok, Helmut.

 

Schellenberg erre semmit sem felelt.

 

Félóra múlva a Schellenberg ültetvényen voltak. Tíz fegyveres robotharcos kísérte őket.

 

Karen fanyar nosztalgiával lélegezte be ismét a Monsterland illatait. Érkeztükre felbolydult az ültetvény, de Helmut kérésére szó nélkül vonultak az udvarház felé, a tömeg utat nyitott nekik.

 

Helmut édesapja az emeleti fogadószobában ültette le őket. Parancsára még az ablakokat is becsukták, és a kemény öreg ültetvényes a feleségén kívül mindenkit leküldött az udvarra.

 

Helmut mesélte el a történteket, Karen csak néha szólt közbe. Helmut anyja sápadtan hallgatott, az öreg Schellenberg arca kifürkészhetetlen maradt.

 

-         Ebédeljen velünk, Karen! – mondta aztán, amikor a fia befejezte.

 

Rég elmúlt már az ebédidő, inkább korai vacsorának kellett volna nevezni. A személyzet némán terítékeket hozott, aztán bőségesen megrakott tálakat, és tapintatosan magára hagyta a családot és a vendéget.

 

Karen farkaséhes volt, ahogy a többiek is. Némán ettek.

 

-         Sok különös jelenséget láttam már itt – mondta a leves után az idősebbik Schellenberg. – néhányra most magyarázatot kaptam.

-         Nem kellene elköltöztünk innen? – kérdezte a felesége.

 

Erre még Karen is a fejét rázta.

 

-         Nem hinném, Mr. Schellenberg. Éppen azzal keltenének gyanút, ha pánikba esnének. Önökhöz személy szerint nem vezet nyom.

 

Schellenberg bólintott.

 

-         Sok szerencsét, drága Karen! Nem tartóztatom tovább!

 

Kezet nyújtott. A felesége megölelte és megcsókolta a szőke nőt. Karen intett a robotharcosoknak, és némán távozott.

 

Amint a cirkálóra visszatért, azonnal lezuhanyozott. Utána egy ital mellett letelepedett a vezérlőpult elé.

 

Különs volt számára az egyedüllét, de inkább felszabadító, mint nyomasztó. Így kellett történnie. Jobb, ha ő irányítja az eseményeket, mintha azok őt.

 

Eljött a következő lépés ideje.

 

-         Admirális a hajónak! Időutazásra felkészülni!

 

Folytatása következik.

 

 

Címkék: blogregény

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu