Napsütés már volna talán,

De a Tavasz?

Túl a csodán…

Télben van ezer hivatal;

Állítólag mind jót akar.

Aprólékos, gondos sátán

Vigyorog hóbuckák hátán.

Napsütés még volna talán,

Tavasz?

Túl a vágyak falán.

Télben profitvarjú károg,

Az égen halál szivárog.

Drótos fülbe zörejzene;

Marad a Tél – mindörökre.

Festett pinty műanyag ágra;

Tévé buzdít butaságra.

Ha nincsen jövő-dallama,

A Tavasz – csak matéria.

De valahol – túl a csodán,

Mégis lehet Tavasz

Talán…

Valahol…

Még nagyon messze…

Tavasz készül a lelkekbe.

Valahol…

Még nagyon távol…

Tavasz lámpása világol.

Kell Tavaszhoz a napsütés,

De – önmagában az kevés.

Nem csupán virágzó erdő,

Az igazi Tavasz – jövő.

Szerelem a világ éke,

S versengés helyett szent Béke,

Harc vagy profit? Mind néhai -

Csupán a múlt árnyékai.

Tavaszban néznénk az égre;

Emberré válhatnánk végre.