A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek,

Az évszakok, mint fürge film, peregnek,

S a világ lassan öregedni kezd.

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Múltunk közös,

Szerelmünk

Ép marad.

Kint a világban jéghideg koboldok,

Nem szem a láncban soha,

Aki boldog.

Ötven felett,

A Lét ege alatt,

Amíg élünk,

Szerelmünk

Ép marad.