KÉTSZÁZNYOLCVANKILENCEDIK RÉSZ

-         Magam is úgy gondolom, tisztelt hölgyem, - bólintott Rafa. – ideje megszüntetnünk a Digitális Téridőt. Szabad lesz?

Termetét meghazudtoló fürgeséggel ugrott fel, hogy kikapja Karen kezéből az eszközt, de a szőke nő résen volt.

-         Nem! – mondta határozottan, és Rafa kezére ütött. – Majd én!

Elég a meglepetésekből! Karen intett, mire a robotharcos visszanyomta Rafát a székébe.

-         Hogyan működik?

-         Mármint az eszköz?

-         Mi mást kérdeznék?

Sigismundo Rafa nagyot fújtatott.

-         Jobb lenne, ha az én kezembe kerülne.

-         Nem!

Rafa vállat vont.

-         Rendben van hölgyem. Nagyon egyszerű. Erőteljesen nyomja meg a piros gombot, és tartsa rajta az ujját két-három másodpercig. Egyszerű.

A szőke nő egy pillantást vetett az eszközre.

-         Mi fog velük történni?

-         A Digitális Téridővel, hölgyem?

-         Azzal hát! Mi mással?

Sigismundo Rafa elvigyorodott.

-         Már elmondtam önnek, asszonyom.

-         Azért csak ismételje meg! Rövid a memóriám.

Rafa arca grimaszba torzult.

-         Halljam!

-         A Digitális Téridő elvesuíti kapcsolatait a mi téridőnkkel, és minden tekintetben önálló téridővé válik. A mi téridőnkkel összekapcsolódnia többé nem lehetséges.

Karen egy másodpercig habozott.

-         Megtorolhatják?

-         A Digitális Téridőből nem. De ha a mi világegyetemünkben valaki észreveszi a folyamatot, ő igen.

-         Ennek mennyi esélye van?

Rafa csak egy pillanatig gondolkodott.

-         Úgy gondolom, legalább hetven százalék.

Karen kedvetlen arcot vágott. Megint meglepetés, újabb meglepetés! Elég már a meglepetésekből!

-         Admirális a hajónak! Azonnali térugrásra felkészülni!

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtása megkezdve!”

Karen az eszközt vizsgálgatta. Csak most vette észre, hogy a nagy piros gomb alatt őrült sebességgel forog egy kis mutató, követhetetlenül sorjáznak a számok. Ez vajon mi lehet?

Folytatása következik.