Hófehér kis bimbócskáit

Ma reggel bontotta ki,

Nem érdekelte, hogy látja,

Vagy nem látja valaki.

Vihar tombolt tegnap este,

Világot rázott a szél,

Reggel mégis azt láttuk, hogy

A friss élet nem henyél.

Bájos kicsi fejecskéje

Szerényen a földre néz,

Kicsi, félénk, sebezhető,

De élni mégis merész.

A naptár januárt mutat,

Jöhetnek még zord fagyok,

Nem érdekli a virágot,

Benne az Élet ragyog.

KÉTSZÁZNYOLCVANHETEDIK RÉSZ

Karen meg sem lepődött. Később ezen maga is csodálkozott.

Elnézte a panorámaképernyőn felbukkanó arcot. A szúrós szemeket, a kissé zilált tekintetet, a parancsnokláshoz szokott kifejezést. Ez hát Williams admirális. Az időutas. Az idealista bajkeverő. Voltaképpen csak egy túlkoros macho.

Ed Philipset azonban sajnálta. A fiú jobbat érdemelne. Most újra visszakapta az apját, azazhogy inkább az apja kapta vissza őt.

SZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ

v     Hordoz-e, hordozhat-e a szokásos „intellektuális” ernyedtség bármilyen művészi minőséget?

Ez a kérdés talán még a korábbiaknál is abszurdabbnak tűnik, pedig fájdalmasan időszerű.

Az „intellektuális” ernyedtségnek számos előzménye van az újkori művelődéstörténetben, de igazi, torz és kártékony mivoltában csupán a XX. század folyamán lépett elő.

Nemcsak a Byron magatartásából eredeztetett „spleen”, meg a hasonló üres nyugati pózok tekinthetők a mai ernyedtség előzményének, ludas benne az orosz „felesleges ember” is, meg sok egyéb is mesterkélt magatartásforma, gesztus is, külön tanulmányt igényelne a feltárásuk.

Nem jó a vers túl bő lére eresztve,

Fölös sorokkal hizlalva degeszre.

Szöveg-pusztán lustán fütyül a szél,

A rossz líra fecseg,

A jó – beszél.

A túl hosszú sor poshadt, szó-pokol,

A tartalom sápadtan fuldokol.

Száz gonosz kép marja egymás hasát…

A lírában a túlzás: butaság.

A hosszas felsorolás nyelvi gyom,

Benne ásít a keshedt unalom.

Kövér varjú nem száll tenger felett,

Túl soknál többet ér a kevesebb.

Nem szavak és nem hadak sokasága,

Az olcsó,

De a líra szava drága.

Erwin Rommel a második világháború egyik legismertebb német tábornoka volt, ellenségei is igen jó véleménnyel voltak róla. Még Winston Churchill is nagy hadvezérnek minősítette. Honfitársai meg egyenesen a páncélos hadviselés Seydlitz-ének minősítették.

Híres volt aktivitásáról, munkabírásáról és bátorságáról. Fáradhatatlan volt.

Támadás idején rendszerint az élen haladó harckocsiban ült. Máskor Fieseler Storch típusú könnyű repülőgépéről vizsgálta a saját és az ellenséges állásokat.

Mindig felszárad a sár,

Ami Szellem:

Visszajár.

A díjosztó hivatal

Csupán cifra ravatal.

Ezer mag a sár alatt;

Helyben csak a holt marad.

Mindig felszárad a sár,

Aki szeret:

Hazajár.

Modern bozótdémonok:

Pénz és hatalom morog.

Amíg van Otthon,

S Haza:

A Jónak lesz igaza.

Mindig felszárad a sár,

Istennél van a határ.

Ha gyáván nem alkudunk,

Magyarok maradhatunk.

Mindig felszárad a sár,

A Szeretet:

Hazavár.

KÉTSZÁZNYOLCVANHATODIK RÉSZ

A szőke nő felvonta a szemöldökét.

-         Nem lehet megsemmisíteni? De hiszen…

Sigismundo Rafa felemelte a kezét.

-         Kérem, hallgasson meg, asszonyom.

Karen bólintott.

-         Az a kis játékszer – és a Karen keze mellett heverő eszközre mutatott. – nem valami gyilkos csodafegyver. Hiába dezintegrátor a neve. Nem gyilkol, csak elkülönít.

-         Elkülönít

SZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ

A tradíció a kultúra fenntartója, fejlődésének záloga.

Minden hagyománynak ebben rejlik a lényege, ettől éltető ereje az emberi kultúrának. A tradíció voltaképpen nem más, mint az emberiség évezredek alatt felhalmozott tudásbeli és erkölcsi tőkéje, minden igazi fejlődés alapja. A progresszió hordozója és tartópillére ugyanis nem valamiféle ködös és elvont „modernség”, hanem az erkölcsi tradíció. Emberségünk legfontosabb kincsünk, emberhez méltó cselekvésre kötelez bennünket.

Nala a fát marcangolja,

Zoe a labdát hurcolja,

A szomszédból kíváncsian néz a vén platán,

Hömpölyög a csendes téli délután.

Van velük sok gond, sok öröm,

Míg élet csahol, morog,

Nala és Zoe:

Családi kutyusok.

Kedvesség és ragaszkodás,

Bűvös-bájos gesztusok;

Akaratgombócból felnőtt

Szép családi kutyusok.

Míg a gazdi

Munkahelyen csavarog,

Szeretettel várják haza

A családi kutyusok.

Zoe és Nala

Rendületlenül várnak haza.

Hazaérek,

A világ már kint ketyeg,

Bent két kutyus

És feltétlen Szeretet.

HUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Kanizsa bevétele nyilvánvalóan szerepelt a török rövid távú hódítási terveiben. Ennek okát könnyen megértjük, ha a térképre nézünk. Kanizsa volt az egyetlen komolyabb vár, amely ebben a pillanatban még elzárta a török portyázók útját Stájerország felé. Ha elfoglalják, máris megindulhatnak az oszmán portyák Graz irányába. Vagy akár Észak-Itália felé.

Nagyon jellemző volt a törökre, hogy még azelőtt előkészítette az újabb hódítást, hogy a régit teljesen befejezte volna.