HUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Kanizsa bevétele nyilvánvalóan szerepelt a török rövid távú hódítási terveiben. Ennek okát könnyen megértjük, ha a térképre nézünk. Kanizsa volt az egyetlen komolyabb vár, amely ebben a pillanatban még elzárta a török portyázók útját Stájerország felé. Ha elfoglalják, máris megindulhatnak az oszmán portyák Graz irányába. Vagy akár Észak-Itália felé.

Nagyon jellemző volt a törökre, hogy még azelőtt előkészítette az újabb hódítást, hogy a régit teljesen befejezte volna. Hódítás, mindig újabb és még újabb hódítás. Egyáltalán nem azt tervezték, hogy Magyarországon megállnak. A török számára évszázadok óta egyik hódítás követte a másikat, és úgy gondolták, ennek soha nem is lesz vége mindaddig, amíg a Próféta nevében az egész világot birtokba nem veszik.

Az ellenállást szervezni akaró magyarokat kinevették. Miért erőlködnek, miért állnak a legyőzhetetlen padisah terveinek útjába? Miért nem értik meg, hogy minden gyaur tartomány arra rendeltetett, hogy a török birodalom tartománya legyen az idők végezetéig?

Korábban soha senkinek sem sikerült a magyarokon kívül tartósan megállítani a török előnyomulást. Az erős déli védelmi vonal azonban mára semmivé lett, a török befészkelte magát az ország közepébe, ahol sem komoly természetes akadályok, sem pedig valamirevaló erődök nincsenek.

A török fölényben tudta magát, úgy érezte, az idő neki dolgozik. Eddigi tapasztalatai nem sugallhattak mást. Nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy az oszmán hódítás éppen Magyarország közepén fog megtorpanni.

Legfeljebb attól tarthattak, hogy a magyarok kétségbeesetten erősíteni fogják Kanizsa várát, és akkor több vesződséggel és áldozattal jár majd az elfoglalása. Ezért Ulema pasa 1545-ben ismét megtámadta Kanizsát.

Úgy vélte, eldöntő túlerőt hozott. Nyolcezer katonával vonult Kanizsa alá. Jól tudta, hogy a várat legfeljebb néhány száz fegyverfogható férfi fogja védelmezni, és a környékbeli birtokosok együtt sem képesek fele akkora kontingenst sem kiállítani, mint az ő támadó csapata.

A védelem lelke ezúttal is Zrínyi volt. Akinek tudott, üzent, hogy minden bevethető egységet összegyűjtsenek a vár felmentésére.

A magyar urak még csak tanulták a török elleni harcot. Külön-külön érkeztek, Ulema pasa kényelmesen szétverhette egyiket a másik után.

A magyarországi hadszíntéren a török magyaroktól soha többé nem kapta meg ezt a lehetőséget.

Maga Zrínyi is vereséget szenvedett, kilőtték alóla a lovát, de összeszedte magát, csapata maradékával fogcsikorgató küzdelemben áttört a törökön, és behatolt a várba.

Zrínyi immár másodszor védi Kanizsát a török ostromlókkal szemben…

Ulema pasa módszeres ostromot indított. Nehézágyúkkal. Kanizsa aligha állhatott ki komoly ostromot. Zrínyi és emberei foggal-körömmel védekeztek. A török már azt képzelte, küszöbön áll a vár bevétele.

Csakhogy…

Zrínyi ott sújtott le rájuk, ahol a legjobban fájt.

Felrobbantotta a törökök lőporkészletét.

Ulema pasa megértette, hogy ismét fiaskó érte. Nem tudta használni a tüzérségét, az ágyúk nélkül meg lehetetlen volt bevenni a Zrínyi védelmezte várat. Úgy döntött, éjszaka elillan.

Ebül járt. Zrínyi hajnalban az üldözésére indult. Nem követte el még egyszer a korábbi szervezési hibát; egyesült az odarendelt kaproncai és szigetvári csapatokkal, és Varasd mellett megtámadta Ulema pasát. A török a túlereje ellenére súlyos vereséget szenvedett, a harcban más török főtisztek mellett Ulema pasa fia is életét vesztette.

A győzelem azonban bajt hozott az országrészre, a temetetlenül heverő holttestek százai miatt pusztító járvány tört ki, amely megtizedelte a lakosságot. Zrínyinek máshonnan hozott telepesekkel kellett pótolnia a veszteséget.

Ferdinánd király még ebben az esztendőben érdemei miatt Zrínyinek adományozta a Muraközt Csáktornya várával együtt. Ettől kezdve itt van a család központja, és a Zrínyiek a legtekintélyesebb magyar nemesi famíliák közé emelkedtek.

Zrínyi és Nádasdy Tamás nádor vállvetve erősíttették Kanizsát, fegyvereket, készleteket halmoztak fel, gondoskodtak megfelelő őrségről. A többi vár ezután főleg innét kért a bajban segítséget. Zrínyi jóvoltából talán Kanizsa lett az új korszak első igazán jelentős magyar végvára.

Folytatása következik.