Lucskos eső, lusta Tél;

Minden tócsa szemfödél.

Lassú, tétova eső,

Fázik a Múlt s a Jövő.

Szétzilált világokat

Közöny cseppje látogat.

Lucskos eső, lusta Tél -

Sunyi halálról regél.

Szürke anyag rejtekén

Lucsokba fullad a fény.

Sár tocsog léptek nyomán,

S hull, egyre hull a profán…

Valamelyik Lichtenstein herceg elveszítette az arany pecsétgyűrűjét. Mivel a vadászat kezdetén még megvolt, az egyik szolgálattévő uradalmi vadászát gyanúsította meg a lopással.

A szerencsétlen váltig állította, hogy ártatlan, mire a herceg kínpadra vonatta. Ficamokat, töréseket szenvedett, de kitartott az ártatlansága mellett.

- Ha erre nem vall, majd fog másra! – dörmögte a herceg.

Megkorbácsoltatta a nyomorult szeme láttára a feleségét és a lányát. A szerencsétlen még mindig ártatlannak mondta magát.

SZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Tradícióról a líra kapcsán természetesen etikai és esztétikai kiindulópontból kell beszélnünk. A tradíció ilyen értelemben az emberi kultúra történeti önarcképe. Minden kultúrának elkötelezett ember egyetemes felelőssége a tradíció időtálló etikai és esztétikai értékeinek megőrzése és gyarapítása. ez, és nem más különbözteti meg a valódi értelmiséget a tömegtől.

Az emberi kultúra etikai és esztétikai értékei a történelem során halmozódtak fel.

Hull az Idő, egyre hull,

Eltűnik a csenddel,

Prémes Szeretet-kabátban

Nem fázik az ember.

Telt a Hold ábrázata,

Mint egy pufók vekni,

Idejöttünk a világba

Élni és szeretni.

Szeretetet kell szeretnünk,

Szeretve kell tennünk,

Összerakja a világot

Isten újra

Bennünk.

HUSZONHARMADIK RÉSZ

1543-at írunk. Magyarország történetének egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el. Nem a mohácsi csata volt az igazán súlyos katasztrófa okozója, a vereség után eréllyel és összefogással még újjá lehetett volna szervezni az országot. Nem is Buda eleste két esztendővel korábban; a volt főváros török őrsége akkor még az oszmán területektől elszigetelve tartotta Budát, határozott cselekvéssel, kitartó téli ostrommal még vissza lehetett volna tőle foglalni.

Januári napsütésben

Vén árnyék csoszog,

Kávézgatnak valahol a

Téli viharok.

Amikor nagyon elfárad,

A Tél is henyél,

Rozoga faajtót csapdos

Valahol a szél.

Emberi otthon télen is

Csak Otthon marad,

Isten ajándéka minden

Boldog pillanat.

Januári napsütésben

Hűvös pihenő,

Rossz köpenyben szárítkozik

A morcos Jövő.

Tócsákban nézi magát a

Probléma-sereg,

Hivatal kopott poklában

Isten didereg.

Hétköznapi pesszimizmus

Pénzkönnyeket ont,

Rozoga kocsmában üvölt

Az alpári gond.

Hunyadi János gyakran kényszerült együtt harcolni mindenféle kelletlen szövetségesekkel. Némelyikkel sok baja volt. Fegyelmezetlenek voltak, helyenként gyávák, jobban szerettek zsákmányolni, mint harcolni.

Egyszer egy ilyen, mindenféle balkáni nációból álló, könnyűlovas csapatnak azt a parancsot adta, hogy törjemek előre, és akadályozzák meg, hogy a szétvert, menekülő ellenség zöme átjusson egy hegyvonulaton.

- Foglaljátok el, és őrizzétek a szorost

KÉTSZÁZNYOLCVANÖTÖDIK RÉSZ

A szőke nő felfigyelt.

-         Admirális a hajónak. Ez pontosan mit jelent?

„Admirális a hajónak. A felélesztési folyamat visszafordíthatatlanná vált. A hibernáltak negyedóra múlva teljesen felébrednek, asszonyom.”

Karen szétnézett. Még mindig egyedül volt a vezérlőteremben. Vajon mennyi idejük maradt?

-         Admirális a hajónak! sikerült azonosítani Sigismundo Rafát?

„Admirális a hajónak!

SZÁZÖTVENHARMADIK RÉSZ

v     Lehet-e a művészet és az irodalom közege az értelmi, érzelmi és erkölcsi impotencia?

Ez az a kérdés, amelyre általában kapásból nemmel válaszolunk, hiszen a felvetés is tökéletesen abszurdnak tűnik.

Egyáltalán miért merülhet fel ez a kérdés?

Modern világunkban a költészet funkciója alapvetően tisztázatlan, még a művészet más ágaihoz viszonyítva is feltűnően az. Az önmagukat anyagelvűnek meghatározó eszmerendszerek, amelyeket talán helyesebb volna a világot Isten nélkül elképzelő filozófiáknak tartanunk, általában nem tudnak mit kezdeni a költészettel, a pozitivizmustól kezdve jelentéktelennek, másodrangú jelenségnek, vagy éppen fogyatékosságnak értelmezik, vagy ilyen értelmezését sugallják.

Magyar posztmodern fagyok;

Régmúlt köde kavarog.

Jéggé fagyott Trianon

Acsarkodik a havon.

Holt álmokon fagy ropog,

Alszanak a magyarok.

Magyar posztmodern fagyok;

Rozsdás vén kánon makog.

Líra-bürokrata had

Posztmodern fagyhoz tapad.

Hivatal-ihlet körök

Remélik: a fagy örök.

Magyar posztmodern fagyok;

Párizsban fegyver ropog.

Csuklyás pribékhad tüzel,

Gagyira golyó felel.

Keselyű három napja -

Európát becsapja.

Magyar posztmodern fagyok;

Jövő jege csikorog.