Hunyadi János gyakran kényszerült együtt harcolni mindenféle kelletlen szövetségesekkel. Némelyikkel sok baja volt. Fegyelmezetlenek voltak, helyenként gyávák, jobban szerettek zsákmányolni, mint harcolni.

Egyszer egy ilyen, mindenféle balkáni nációból álló, könnyűlovas csapatnak azt a parancsot adta, hogy törjemek előre, és akadályozzák meg, hogy a szétvert, menekülő ellenség zöme átjusson egy hegyvonulaton.

- Foglaljátok el, és őrizzétek a szorost!

A könnyűlovasok persze könnyedén megelőzték a zömmel gyalogszerrel futó törököt, el is érték a hágót, de harcolni nemigen akartak. Inkább átengedték az oszmánt.

Eljárásukat így magyarázták a dühös Hunyadinak:

- Lesántultak a lovaink, uram. Bocsáss meg, nem tudunk gyorsabbak lenni.

Hunyadi a fejét csóválta.

- Bezzeg, ha nektek kell menekülni. Akkor a nyergetek is gyorsabb, mint mások lova!