HUSZONKETTEDIK RÉSZ

A török főerők Magyarországon legfeljebb május és október között lehettek akcióképesek, de a tapasztalatok azt mutatták, hogy a tavasszal Drinápoly körül gyülekező és onnan elinduló szultáni hadak igen ritkán értek hazánkba augusztusnál hamarabb, és az esetek többségében október közepén már hazafelé tartottak.

Ez azt jelenti, hogy minden évben legfeljebb három-négy olyan hónap volt egy-egy esztendőben, amikor a török főerő jelenlétével számolni kellett.

Újabb év kezdetén...

Az Idő még szűz, és megifjodik

A Várakozás,

Hátha most jöhet

Valami Más...

A naptárba már új évszám került,

És alábbhagyott a cudar hideg.

Új év.

A futó örömök után.

Jönnek az újabb, és a régi gondok.

Tél közepén

Barantáltak

Fosztogató ködök,

Jéggé fagyott a hagyomány,

És a világ

Köhög.

Újabb év kezdetén...

Gögyén vigyorgó sivár új adók,

A politika, mit gigászi pók,

Trónol a romlás kellős közepén,

S hamuba sült jövőt cipelve hátán

Ballag a semmi felé

A Remény.

SZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ

Ha a „művészet vége” hisztéria a hivatali művészet korszakának leáldozására utal, úgy gondolom, a fején találja a szöget. Csak a körülmények elgondolásában téved.

A hivatali művészet előbb vagy utóbb biztosan bekövetkező pusztulása minden kockázat nélkül prognosztizálható, hiszen semmiféle lényeges társadalmi funkciója nincs. A „minden egész eltörött” állapotnak, a társadalom töredezettségének köszönheti létét, a töredezettség esetleges felszámolódása a hivatali művészetet is felszámolja.

Új esztendő, friss remények,

Ezer gyertya ég,

Könnyű, boldog évünk legyen,

Adja meg az Ég!

Ismét nevet vált az Idő,

Él a babona,

Legyen végre öröm, legyen

Igazi csoda.

Új évet ad most az Isten,

Új teret nekünk,

Ha újra reménykedhetünk,

Tovább élhetünk.

Új esztendő, a kedélyre

Új remény kerül,

Ami tavaly kudarcba fúlt,

Hátha sikerül.

Boldog újesztendőt,

Minden igaz Hitnek,

A Békességet szerető

Igaz Embereknek!

Boldog újesztendőt

Nemzetnek, Hazának,

A világon élő minden

Szerető Családnak!

HUSZONEGYEDIK RÉSZ

A Magyarországról és az osztrák örökös tartományokból összegyűjtött katonaság tétlenül vesztegelt Győr alatt. A zömmel német, cseh, olasz és spanyol egységek parancsnokai semmi hajlandóságot sem mutattak arra, hogy tevőlegesen lépjenek fel a török ellen. A feladatuk egyértelműen az örökös tartományok biztosítása volt, ennek eleget is tettek. Könnyű dolguk volt, a török elállt attól, hogy Ausztria irányába folytassa a támadást.

Az év lassan lejár…

A tél förgeteg trombitáját fújja,

Fényes lélekkel készülünk az újra,

A világ jobbra vár.

Sápadt özvegy a tél,

Ködök takarnak reményt és utat,

Születő jövő múlt után kutat,

Poklot regél a szél.

Fecsegnek locska végzetek,

Hallgat az Akarat.

Az év lassan lejár...

Téli napok kullognak csendesen,

Jövő és múlt a jelennel üzen,

A világ – rossz bazár.

Vén verkli nyekereg,

Minden kocsma a rossz zenében ázik,

Önkéntes ördögsereg petárdázik,

És újév közeleg.

A láthatáron szürke köd lebeg,

Fagy közeleg.

Kint a vénülő év terhe kopog,

Bent tűz ropog.

Bennem új hiányérzet alakul,

S a Múlt fakul

Karácsony után

Új hétköznapok,

A jelen gomolyog,

A múlt – ragyog.

Hajnalban a köd

Fehér lepedő;

Újabb körét kezdi

A vén Idő.

Az Élet -

Hegyet fúró

Kis patak;

Anyag zörög -

Az Isten hallgatag.

KÉTSZÁZNYOLCVANHARMADIK RÉSZ

A két férfi csodálkozva nézett a szőke nőre.

„Hajó az admirálisnak! A beépített fegyverzet nem mobilizálható. A csatahajó tartalék fegyverrendszere azonban igen, mert ez fegyverhordozó kutterekre van telepítve.”

Karen felfigyelt.

„Admirális a hajónak! Ez pontosan mit jelent?”

Ed Philipsnek a szája is tátva maradt, Helmut kapkodta a fejét ide-oda.

„Hajó az admirálisnak! A beépített fegyverzet minden egyes elemének van tartaléka, ami kutterekre van telepítve.”

Karen a homlokát ráncolta.

SZÁZÖTVENEGYEDIK RÉSZ

v     Lehet-e bármely korban, bármilyen helyzetben értelmiségi és művészi alapállás a nem cselekvés?

A kérdés szorosan összefügg az előzővel. A manipuláció ide is átterjed, sőt leginkább ide. Ha a kanonizált költők művészete az egyszerű hétköznapi emberi lény, „az átlagember” számára felfoghatatlan, érthetetlen és emészthetetlen, valószínűleg a cselekvésük is az, csupán „az átlagember” számára tűnik úgy, hogy semmit sem csinálnak, valójában nagyon is felelősségteljesen dolgoznak.

VÁRVA VÁRT KARÁCSONY

Meghitt ünnep fenyőágon;

Eljött végre a Karácsony.

Tépett lelkünk menedéke;

Szent, egyszerű esti béke.

Kicsi gyertyafény imbolyog,

Az Isten bennünk mosolyog.

Szent Karácsony gyertyafényben,

Köszönöm, hogy eddig éltem.

Félénk érzés újra éled,

Élni való most az Élet.

Halkan csendül a tiszta Szó,

Élni és remélni való.

Szent Karácsony, Szent Karácsony,

Meghitt este Élet-ágon.

Betlehemi kicsi jászol,

Örömében sír a pásztor.