KÉTSZÁZNYOLCVANHARMADIK RÉSZ

A két férfi csodálkozva nézett a szőke nőre.

„Hajó az admirálisnak! A beépített fegyverzet nem mobilizálható. A csatahajó tartalék fegyverrendszere azonban igen, mert ez fegyverhordozó kutterekre van telepítve.”

Karen felfigyelt.

„Admirális a hajónak! Ez pontosan mit jelent?”

Ed Philipsnek a szája is tátva maradt, Helmut kapkodta a fejét ide-oda.

„Hajó az admirálisnak! A beépített fegyverzet minden egyes elemének van tartaléka, ami kutterekre van telepítve.”

Karen a homlokát ráncolta.

„Admirális a hajónak! Ezeket is aktivizáltuk?”

„Hajó az admirálisnak! Igen, de a kutterek nem rendelkeznek legénységgel.”

Karen csaknem legyintett egyet csalódottságában, aztán gondolt egyet.

„Admirális a hajónak! Robotlegénység?”

Karen látta, hogy Ed Philips csöndesen bólint.

„Hajó az admirálisnak! A fegyverhordozó kutterek robotlegénysége raktárban van, originál csomagban, admirális. Sohasem kerültek használatba.”

Helmut elmosolyodott.

„Admirális a hajónak! Mennyi ideig tartana üzembe helyezni őket?”

 Ed Philips ezt már nem állta meg szó nélkül.

-         Úgy van! – kiáltott fel.

„Hajó az admirálisnak! A csatahajó harci tervében van erre egy automatikus eljárás, ami nem egészen öt perc alatt üzembe helyezi a teljes robotlegénységet, a kutterekre vezényli őket, és újabb öt perc alatt az összes kutter kiléphet a csatahajóból.”

A szőke nő mosolygott:

„Admirális a hajónak! Elrendelem a végrehajtását!”

Meglepetésére a hajó tiltakozott.

„Hajó az admirálisnak! Mást javasolnék, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

A szőke nő meglepődött. Ed Philips is felkapta a fejét.

„Admirális a hajónak! Halljam!”

„Hajó az admirálisnak! Mindössze negyedórát venne igénybe, hogy a robotharcosokat átkonvertáljuk a saját flottánk számára. Tudásuk, erejük, képzettségük, minden képességük megmaradnak, és száz százalékig megbízhatóak lennének.”

Karen megértette, fel is sóhajtott.

„Admirális a hajónak! Egyetértek! Végrehajtani! A kutterek minél hamarabb szálljanak fel, és vegyék körül a flottát!”

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva! Végrehajtása megkezdve!”

Karennek még valami az eszébe jutott.

„Hajó az admirálisnak! Kérek két századnyi robotharcost azonnal átvezényelni a könnyűcirkálóra!”

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva! Végrehajtás megkezdve!”

„Admirális a hajónak! Meddig tart a kutterek energiája?”

„Hajó az admirálisnak! Legfeljebb öt napig, a tartalék energia felhasználásával nyolc napig, asszonyom!”

Karen megkönnyebbült.

„Admirális a hajónak! A kutterek szálljanak fel minél hamarabb!”

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva! Végrehajtás megkezdve!”

Karen sóhajtott, és töltött magának egy pohár italt. A férfiak feszült tekintetét meglátva elszégyellte magát.

-         Bocsássatok meg!

Töltött nekik is. egyiknek se volt kedve inni, Ed Philips le is tette a poharát, Helmut szórakozottan nézegette.

-         Hol tarthat a felélesztés?

Költői kérdés volt, Ed Philips érezte is, hogy nem lesz válasz. Még órák voltak hátra.

„Hajó az admirálisnak! Támadási kísérlet!”

Mind oda kapták a tekintetüket a panorámaképernyőre, de szinte semmit sem láttak. Mindössze néhány villanás volt, aztán újra sötét lett a csatahajó körül.

„Hajó az admirálisnak! Ellenség megsemmisítve!”

Még Helmut is hiába meresztgette a szemét, semmit sem látott az ellenségből.

„Admirális a hajónak! Kik voltak a támadók?”

Ez a másik kettőt is érdekelte.

„Hajó az admirálisnak! Öt Rodney-osztályú csatahajó, asszonyom.”

Ed Philips összerándult, Karen szája remegett. Vajon hány hadihajót menesztenek még ellenük?

-         Gyorsan és boszorkányosan elbántunk velük! – jegyezte meg Helmut.

Ed Philips kurtán bólintott.

-         Hány csatahajójuk lehet még?

-         Remélhetőleg minél több! – vágta rá Ed Philips.

Mindketten kérdően néztek rá, ezért hozzátette:

-         Most egy ideges és korlátolt biztonsági főnök irányítja ide ezeket a csatahajókat. Ha van még belőlük elég, semmi egyebet sem tesz majd, mind ideküldi az összeset. Ha elfogynak, kénytelen lesz valami okosabb fickótól segítséget kérni. Vagy jelenteni a dolgot az Ultenberg csoportnak. Nem tudom, hány hajóval rendelkezhet még, ezekből nem készült valami sok. Egyenként is hatalmasak és méregdrágák.

Karen érezte, hogy az izgalomtól az arca és a nyaka is kivörösödik.

„Admirális a hajónak! Van-e még a csatahajón mobilizálható fegyverzet?”

Ed Philips értetlenkedve nézett a szőke nőre.

„Hajó az admirálisnak! A leghatékonyabb fegyvertípusok közül néhánynak még van tartaléka. Ezek közül három mobilizálható, asszonyom.”

Karen éppen ezt akarta hallani.

„Admirális a hajónak! Használtuk eddig ezeket?”

„Hajó az admirálisnak! Még nem használtuk őket, asszonyom!”

„Admirális a hajónak! Ezeket át lehetne helyezni a könnyűcirkálóra?”

„Hajó az admirálisnak! Az említett három minden további nélkül áthelyezhető, asszonyom.”

Karen éppen ezt akarta hallani.

„Admirális a hajónak! Ezeket a fegyvereket a robotharcos kezelőkkel azonnal áthelyezni a könnyűcirkálóra!”

Ed Philips csodálkozva nézett a szőke nőre.

-         Miért?

Karen elengedte a füle mellett a kérdést.

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva, végrehajtás megkezdve!”

Feszülten figyelték a panorámaképernyőt. Ekkor már kezdtek kifelé rajzani a csatahajó testéből a fürge kutterek.

Folytatása következik.