Az év lassan lejár…

A tél förgeteg trombitáját fújja,

Fényes lélekkel készülünk az újra,

A világ jobbra vár.

Sápadt özvegy a tél,

Ködök takarnak reményt és utat,

Születő jövő múlt után kutat,

Poklot regél a szél.

Fecsegnek locska végzetek,

Hallgat az Akarat.

Az év lassan lejár...

Téli napok kullognak csendesen,

Jövő és múlt a jelennel üzen,

A világ – rossz bazár.

Vén verkli nyekereg,

Minden kocsma a rossz zenében ázik,

Önkéntes ördögsereg petárdázik,

És újév közeleg.

Fagyos hétköznapok

Járják megszokott, lomha táncukat,

Piac-kocsmában Fillér úr mulat,

S az Idő gomolyog.

Az év lassan lejár…

Ötven fölött már öregszik a test,

De elv és becsület: fiatalok.

Makog a sors, dadog a létezés;

S virul az Élet, hogyha célja van.