Újabb év kezdetén...

Az Idő még szűz, és megifjodik

A Várakozás,

Hátha most jöhet

Valami Más...

A naptárba már új évszám került,

És alábbhagyott a cudar hideg.

Új év.

A futó örömök után.

Jönnek az újabb, és a régi gondok.

Tél közepén

Barantáltak

Fosztogató ködök,

Jéggé fagyott a hagyomány,

És a világ

Köhög.

Újabb év kezdetén...

Gögyén vigyorgó sivár új adók,

A politika, mit gigászi pók,

Trónol a romlás kellős közepén,

S hamuba sült jövőt cipelve hátán

Ballag a semmi felé

A Remény.

Lustán vonulnak a vén fellegek;

S a rágott szélű, szürke téridőben

Egymás mellett

Több Magyarhon

Lebeg.

Egy konzervatív, ábrándos-piros,

Nemzetiszín szegéllyel ékesítve,

Trianonon jajongó, búskomor;

Ahol a festett bajszú magyarok

Égszínkék lajbit húzva lovagolnak

Az Óperenciák síkságain

Csaba királyfi országa felé...

Aztán egy másik, cifra, liberális;

Ez rózsaszín, vagy már inkább lila,

A seft-éden alamuszi világa,

Ahol a nyálkás piac-templomokban

Szabad-cenzúra tanít újbeszédet

És Armani öltönyös istene

Megáldja a templom kufárait...

És van egy harmadik..

Az Igazi,

Ahol a valódi emberek élnek...

Újabb év kezdetén...

Most megint még rosszabb következik,

Vagy mégse?

Újabb év kezdetén...

Teszem a dolgom jól,

Hűségesen,

És amíg Isten éltetni akar,

Maradok hű férj,

Jó ember,

Magyar.