HUSZONHETEDIK RÉSZ

A szigetváriak az előző években is igen véres harcokat folytattak a törökkel, főleg Dervis bég csapataival.

Szigetvár állandóan zavarta az oszmánokat. Szinte állandóan támadást terveztek ellene. Tojgun budai beglerbég részben panaszleveleket írt a szigetváriak ellen, részben rajtaütésekkel próbálkozott.

Dervis bég több alkalommal tervezett támadást. 1554 áprilisában például arról fecsegett, hogy aratáskor megtámadja a várat.

Ezekből az akciókból semmi sem lett, mert a magyarok idejében értesültek a veszedelemről, és a környékbeli csapatokat készültségbe helyezték. Igen gyakran Zrínyi volt az, aki a leghamarabb jutott hozzá az információhoz.

Az 1555. esztendő eseményeiről ma már ritkán beszélnek a történelemkönyvek. Legfeljebb somogyi városokról és falvakról szóló helytörténeti művekben olvashatunk róla, ezek ugyanis ekkor kerültek török uralom alá.

Annak idején a legnehezebb esztendők egyike lehetett.

A magyarországi török erők – tatárokkal, valamint a boszniai és szerbiai hadakkal megerősödve – három-négy fronton is támadást indítottak. A koncentrált fellépés célja egyértelmű volt: azt akarták, hogy a védelem szétforgácsolódjon, hogy az elkeseredett magyarok sehol se tudjanak ellenük elegendő erővel, a siker reményében fellépni.

Zrínyi is nagy bajba került ebben az esztendőben. Horvátországot megrohanták a boszniai pasa, valamint a klisszai és a hercegovinai bégek hadai. Több egymást követő akciót indítottak, barbár kegyetlenséggel pusztítottak, eljutottak Varasd, illetve Zágráb térségébe is.

A Dunántúlon a török számos magyar várat lerohant, sokat elfoglalt. A dunántúli akciósorozatot Tojgun budai beglerbég irányította. A legfontosabb célpont nyilvánvalóan Szigetvár lehetett.

Dervis pécsi szandzsákbég ekkor már hosszú ideje állandó harcban állt a szigetváriakkal. Állítólag akadt olyan nap, amikor három ütközetet is vívott velük. Ez valamikor 1553. és 1555. között lehetett.

Szigetvár parancsnoka ekkor már Kerecsényi László.

A török Szigetvár elfoglalásának és Zrínyi semlegesítésének céljából a déli hadszíntéren komoly erőket mozgósít. A már említett boszniai, klisszai és hercegovinai hadak Horvátországot támadják, Pécs mellett török csapatösszevonások, Eszéknél tatárok.

A török tevékenységének súlypontja egyértelműen a Dél-Dunántúlra esik. Az akció átgondoltságára jellemző, hogy még a távoli Szegeden is csapatokat vonnak össze az oszmánok, hogy a keleti országrészben tartózkodó királyi csapatokat semlegesítsék.

A cél nyilvánvalóan Szigetvár stratégiai bekerítése. Mögöttes területeinek elfoglalásával magányossá, kiszolgáltatottá akarják tenni a várat, megakadályozni az utánpótlását, elvágni a közlekedési vonalait, hogy aztán könnyűszerrel bevehessék. A török szemszögéből nézve ez rendkívül logikus terv volt.

Folytatása következik.