Ki testben,

Ki meg a telefon végén…

Lefelé tart a kora őszi Nap,

Velünk mosolyog

Múlt

Jelen

Jövő;

A ránc simul,

A jókedv, mint a kiskutya,

Szalad…

Állj meg, Idő…

Maradj velünk,

Szép, röpke

Pillanat!

A Hahotának írom.

Mikulás munkáját megpróbálja megzavarni a Gonosz…

Részlet:

2. Jelenet

Gerzson egyedül

GERZSON:

Ideje bemutatkoznom.

Gonoszvári Gonosz Gerzson

Vagyok, a legfőbb bajdémon.

Hogyha jó nagy bajt okozok,

Azon jó nagyot kacagok!

De nem vagyok telhetetlen,

Mindig kis bajokkal kezdem.

A kis bajból lesz a nagy baj!

Na, lássuk, itt mire megyek?

Biztos, hogy sikeres leszek,

És olyan nagy bajt okozok,

Hogy tüstént be is vonulok

A démon-történelembe.

HUSZADIK RÉSZ

Nagyot kiáltottam:

-         Danno!

Azonnal megjelent. Benyitott, és kérdőn nézett rám.

-         Miért nincs kilincs az ajtómon, Danno?

-         Nincs rá szükséged, hiszen én bármikor kész vagyok ajtót nyitni – igyekezett ártatlan képet vágni, de nem hittem neki.

-         Másik szobát akarok, Danno! Olyat, ahol belül is van kilincs az ajtón.

Széttárta a karját.

-         Erre nincs mód.

Totyakos, vén Európa

Nézi a sötét eget;

Kenetteljes szólamokkal

Hazát óvni nem lehet.

Túltáplált parádés kocsis,

Cifra szekér-bakon ül,

A Múlt integet, a Jelen

Áll komoran, egyedül.

Látja, hogy sötét szurdokban

Árad a Jövő-patak;

Liberális pocsolyákból

Szemébe ver a latyak.

Totyakos vén Európa

Lelkét zárja rossz lakat,

Anyagelvű dogmatizmus

Profit-horgára akadt.

Öngyilkos életmódjának

Mérgét csócsálgatja rég;

Hiába ezer karrier,

Ha nincs jövő nemzedék.

ÖTVENHATODIK RÉSZ

A védők eddig erőn felül kitartottak, lelkesedésük nem apadt el. Nem csüggedtek, nem ijedtek meg, folytatni akarták az ellenállást. Tudták azonban, hogy a helyzetük egyre nehezebb.

A török tábor harci kedve az esőzés után helyreállt. Az egyszerű katonák is úgy érezték, van esély a vár gyors bevételére. Kit a zsákmány reménye tüzelt, kit meg a bosszúvágy. Éjszakai támadásról kezdtek fecsegni.

Zrínyi Miklósnak kémei voltak a török táborban, és ezek rendszeresen hírekkel látták el a vár sorsáért aggódó horvát bánt.

Mennyi van még?

Majd elválik…

Együtt élünk

Mindhalálig.

Együtt,

Együtt,

Mindhalálig.

Rojtos régi

Idő szakad,

A Szerelem

Velünk marad.

Amíg élünk,

Velünk marad.

Lélekmeleg

Veled,

Velem;

Kint:

Rohan

A Történelem.

Védelem:

Csak a Szerelem.

Mennyi van még?

Majd elválik…

Együtt élünk

Mindhalálig.

Mindhalálig,

Mindhalálig.

Van, aki nyelvtudással megy külföldre, de olyan is akad, aki elvárja, hogy mindenütt legyen, aki megérti az anyanyelvét. Csaknem mindennek van olyan oldala, ahonnan nézőpont kérdésének tűnik.Ez régen sem volt másképpen.

Valamikor az 1830-as években írta meg egy angol lap – a főszereplőt is megnevezte.

—-

Sir John X. európai körútra indult valamikor az 1830-as években. Hazatérve a klubjában lelkesen mesél az élményeiről.

Az egyik lord rákérdezett:

- Nem voltak nyelvi nehézségei, Sir John?

Csendes eső, ősznyitó,

Nyárból tovább ringató…

Nyár emléke útra kél,

Életszagot fú a szél.

Gyűlik a felhősereg,

Száraz levél pityereg.

Csendes eső, ősznyitó,

Élet-nótát dúdoló.

Volt Tavasz, Nyár, rohanás,

Ősszel jön a számadás.

A Virágzás sírba száll,

Jön a Feledés,

A Sár.

Csendes eső, ősznyitó,

Szürke emlék-szaggató.

Az Élet vesztésre áll,

Vén Hold jövendőt zabál.

Kiszárad a tenyerünk,

Izzad jövőnk, jelenünk.

TIZENKILENCEDIK RÉSZ

Túlságosan sokat vártam tőle, nem tudtam hát álmélkodni rajta. Kétségtelenül gigászi volt, tagadhatatlanul hatalmas, de valahogy mégis eltörpült Asztlant népének egyéb építményei mellett. Hasznosságában mindenképpen, de talán még méreteiben is.

Formája pedig volt napfénycsalogató sárgaréz fényében fürdő, kerek falú kőpánt, amely a szélvájta sziklacsipkéjű hegyek csupasz gránitvállát koronázta. Eme talapzat valami harminc-negyvenlábnyira emelkedett a csúcsok fölé.

Már nincs semmi titok;

Te vagy nekem,

És én -

Neked vagyok.

Minden rejtély – Idő;

Múltában áldoz,

S így kötözi a Létet -

Önmagához.

Éltünk sok ezer szerelmes napot,

Itt minden rejtély

Rég ronggyá

Kopott.

Maradj nekem,

Én maradok Neked;

Bármeddig érdemes élni

Veled.

Te vagy nekem

Én meg

Érted vagyok;

A titoktalanság – örök titok.