Ha ablakunkon kinézve megpillantjuk a véget érni nem akaró autóáradatot, szinte el sem hisszük, hogy volt idő, amikor ritkaságszámba ment a gépkocsi.

——–
Herczeg Ferenc, mint képviselő egyszer vendégül látott Budapesten egy bácskai nagybirtokost. Az illetőnek valami ügyes-bajos dolga kapcsolódott az író választókerületéhez, a fővárosban is akadt elintéznivalója. Felkérte Herczeget, segítsen az ügyek lebonyolításában, és nagyon élvezte, hogy a híres író társaságában mutatkozik Budapest központjában.

Herczeg a második napon belefáradt a bácskai nábob kalauzolásába, de a fickó lerázhatatlannak bizonyult. Az író főleg azt viselte nehezen, hogy vendége előkelő gúnnyal leszólta a főváros összes civilizációs vívmányát. Mindennél látott szebbet-jobbat.

“Ugyan, ez is valami? A Bácskában különbek vannak!”

“Sokan laknak Pesten? Bármelyik bácskai vásáron több ember szalad össze, és azoknak pénzük is van.”

Késő délután az Andrássy úton sétáltak, amikor fura zaj ütötte meg a fülüket.

Pöfögve-köhögve közeledett egy valódi automobil. Ez ritkaságnak számított még akkor, láttára meg is álltak a járdán az emberek.

Herczeg látta, hogy vendégének végre elkerekedik az arca, nyomban lecsapott rá:

- Ilyen is van a Bácskában? Ön szerint ez micsoda?

- Ez is valami? Ilyet ezerszer láttam már! Megszökött a ló, és most szalad utána a kocsi!

——

Fejezzem ki magam még érthetőbben?