Ebből mindig nagy ügyet csináltak. Régen is, ma is.

———–

Valamilyen összejövetelről egy tavaszi hajnalon együtt ment el Karinthy Frigyes, Királyhegyi Pál és Molnár Ferenc. Egy darabon együtt is haladtak. Talán kissé kapatosak is voltak.

Elég az hozzá, hamar felmerült a fenti kérdés. A történet minden mesélője egyetért abban, hogy Molnár vetette fel. Maga is ezt gondolom, hiszen a három annyira más karakterű író közül ez leginkább rá volt jellemző.

Molnár akkor már túl volt számos bemutatón, sokan a színpad királyának nevezték, és az önteltségre hajlamos ember ezt halálosan komolyan vette. Mivel sem Királyhegyi, sem Karinthy nem tartozott a hódolói közé, mint idősebb, és – nézete szerint nagyobb író – megengedett magának valami pökhendi kiszólást.

Erre Karinthy – aki írásait jellemző fergeteges humora dacára a magánéletben  kesernyés-szomorkás ember volt – szarkasztikusan arra célzott, hogy Molnár veri a feleségét.

Ez köztudomású volt, de Molnár nem értette, vagy nem akarta érteni a célzást. Néhány pillanatig csendben haladtak egymás mellett.

Molnár ekkor már a harmadik asszonyával élt. Vészi Margit és Fedák Sári elvált tőle, de verte ő Darvas Lilit is.

A lovagias és a hétköznapi életben híresen tisztességes Karinthy nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Molnár tőlük elválva hazamegy, és esetleg éppen most fogja újra agyba-főbe verni a feleségét. Mondott valami könynen félreérthetőt.

Molnár látszólag ezt se értette, de a potroha beleremegett. Az apró termetű Királyhegyi csendesen kuncogott.

Molnár Ferencnek ekkor semmi okos nem jutott az eszébe, de nagyon szerette volna helyreütni a presztízsén esett csorbát.

A Nagykörúton jártak, szaporodtak a kora reggeli járókelők. Molnár Ferenc megszólította a társaság legifjabb tagját:

- Királyhegyi! Szólíts meg valakit, és kérdezd meg tőle, melyikünket ismeri. Fogadjunk, engem ismernek fel a leghamarabb!

A mokány termetű író tüstént megállította az első járókelőt:

- Bocsásson meg, uram, arra kérném, árulja el, melyiket ismeri eme két úr közül?

- Egyiket se, Királyhegyi úr.

Királyhegyinek a szeme se rebbent.

- És engem honnan ismer?

- Évekig voltunk szomszédok.

———-

Ismertség, hírnév et cetera…

—————

Fejezzem ki magam még érthetőbben?