A XX. század irodalmának tömeges jelensége volt – és a mai kanonizált irodalom jelentős részére is jellemző – a szövegek nehéz megközelíthetősége. Ma már a nehezen érthető szövegekből persze olyan dömping van, ami önmaga kérdőjelezi meg a jelenség értelmét, mutatja öncélúságát.

Körülbelül ötven évvel ezelőtt azonban sok helyen kalaplevéve beszéltek az ilyen művekről.

Lengyel József azonban már akkor is jól látta a jelenség lényegét.

Az volt a véleménye, hogy amit nem értek, az attól még nem feltétlenül értelmetlen. De amit értek, és banálisnak találok, az gyönge irodalom.

Egészen konkrétan a francia Nouveau roman egyik alkotójának,Alain Robbe-Grillet-nek az írásairól pedig megsemmisítő kritikát mondott Lengyel József.  Azt írta, hogy Robbe-Grillet írásai voltaképpen banális közhelygyűjtemények, amelyek szövegeit az író mesterséges ködösítéssel teszi nehezen olvashatóvá. Így az egész nem más, mint: blődli.

Ma is találkozunk mesterséges ködösítéssel.

Néha azonban el kell gondolkodnunk, hogy valóban azzal van-e dolgunk.

Vagy csak írni nem tudással…