1938-ban a könyvnapi sátorban lelkesen dedikált Móricz Zsigmond.

Tartották elé a különféle műveit, és sorra aláírta. Közönséges autogramokat is adott. A végén már nem nagyon nézte, mit ír alá…

Néhány hét múlva jelentkezett nála egy szabósegéd.

- Móricz úr, a mesterem üzent önnek. Móricz úr csinos összeggel tartozik neki, kéri, hogy mihamarabb rendezze.

Az író nagyot nézett.

- Nem tartozom semmilyen szabómesternek!

Márpedig a szabómester kitartott. Neki hiteles aláírása volt, Móricz Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy kifizeti a méregdrága öltönyt, amit az egyik kuncsaftjának készített. A ruha elkészült, tessék fizetni!

- Miféle kötelezettséget vállaltam én? – rökönyödött meg az író.

A szabó felmutatta.

Bizony, Móricz hiteles aláírása…

A könyvnap! A sátor!

Üres lapot írattak alá vele, és fölé írták a kötelezettség-vállalást.

Bírósági ügy lett belőle. Akadt ügyvéd, aki nem vállalta az író képviseletét.

Szerencsére a bíróság hamar elismerte az író jóhiszeműségét.

Az írók pedig megfogadták: kizárólag a könyvükbe dedikálnak…

Anno 1938…