XXVI. Rész

A vasvári békéből hasznot húzók csoportja számára Zrínyi személye megkerülhetetlen akadálynak látszott. A horvát bán eltökéltsége, tehetsége, intelligenciája, következetessége útjában állt a gyalázatos békének.

Nem hinném, hogy Zrínyinél vesztegetéssel próbálkoztak volna, ennyire nem lehettek rossz emberismerők. Úgy gondolom, tüstént a gyilkosságra gondoltak, már akkor, a vasvári béke napjaiban. A bűntény merészsége, átgondoltsága mindenképpen erre vall.

Megvesztegetés azonban mindenképpen történhetett, ha nem is Zrínyi esetében. Erre vall a vasvári béke megkötése és nyilvánosságra hozatala közt eltelt idő. Ki tudja, hogy ezen idő alatt hány főméltóság, tiszt, hivatalnok jóindulatát vagy semlegességét kellett megnyerniük a vasvári béke elfogadásának érdekében.

Lehet, hogy az uralkodót is meg kellett dolgozniuk. Semmiképpen sem arra gondolok, hogy maga Lipót tiltakozott volna ellene, de talán némelyik tanácsadója. Legfőképpen egykori nevelője, Porcia herceg. Nehezen tudom elképzelni, hogy a császár egykori nevelője miért érezhette úgy, hogy ez a béke az urának érdekében áll. A rossz nyelvek szerint azonban a herceg nem igazán idegenkedett tőle, ha valahol a markát kellett tartania. Talán ő lehetett a megvesztegetési pénzekben felszámított legmagasabb tétel. Később feltűnő lelkesedéssel támogatta a vasvári békét. Ez talán sokba kerülhetett a gyilkosoknak. Talán a hercegnek még többe, hiszen hamarosan ő is elhalálozott.

Mindenképpen szervezkedtek a magyarok között is. Aligha a főurak, sokkal inkább ezek háza népe, familiárisok, titkárok, tisztek, sáfárok között. Valószínűleg olyan fickókat környékeztek meg, mint a Wesselényi-féle mozgalmat később eláruló Bory Mihály.                      

Hogy még ekkor aligha beszélhetünk összeesküvésről? Erre ne adjunk sokat. A gyilkosok teljesen jogosan tételezték fel, hogy – mivel a vasvári béke a magyar törvényekkel, illetve minden magyarországi lakos elemi érdekeivel is merőben ellentétes – hogy a magyarok ezt se elfogadni, se annyiban hagyni nem akarják majd.

Augusztustól november közepéig tartott a merénylet megtervezése és szervezése. A gyilkosoknak több nehézséggel is szembe kellett nézniük.

Zrínyi egyáltalán nem volt idős vagy beteges, mint például Porcia herceg. Vagy akár Wesselényi nádor. Utóbbi halálát soha senki sem tartotta gyanúsnak. Wesselényi Ferenc idős (hatvankét éves) és beteges ember volt. Ő „örökölte” Zrínyi vezető szerepét. Két és fél esztendő múlva hunyt el. Még azelőtt, hogy az összeesküvés kipattant volna.

Porcia herceggel és Wesselényi nádorral ellentétben Zrínyi életerős férfi volt. Hirtelen betegségről nemigen lehetett szó vele kapcsolatban.

Azt gondolom, a merénylet megrendelői már az első pillanatban leszögezhették, hogy Zrínyi halálának balesetnek kelljen tűnnie, amelyért a hatalom, illetve a hozzá közel álló körök egyike sem felelős. Semmiképpen sem derülhet ki, hogy gyilkosság, abból nemzetközi botrány támadna.

Az sem mindegy, hol történik a baleset.                                      

Semmiképpen sem Bécsben. Akkor az Isten se mosná le, hogy merénylet.

Hanem hol?

Itt juthattak el oda, hogy Zrínyi meggyilkolására voltaképpen nincs megfelelő helyszín. Akkor sem, ha balesetnek tűnik. Valahol azonban mégiscsak végre kellett hajtaniuk a merényletet, olyan helyen, ahol balesetnek lehet feltüntetni, és ahol semmiféle komoly vizsgálódásra számítani nem kell.

Hol akad ilyen helyszín?

Azt gondolom, a merénylet tervezői nagyon hamar beláthatták, hogy ezeknek a feltételeknek egyedül Zrínyi otthona felel meg.

Hogyan lehet meggyilkolni egy magyar főurat az otthonában? Ennek a nehézségeivel azonnal tisztában voltak. Kortársak lévén tudták, hogy a magyar főurakat az otthonaikban magánhadseregek védelmezik. Magyar földön a török veszély állandósulása miatt szokatlan a kastély, helyette várakban laknak. Ezek valódi erődítmények ágyúkkal, éberen vigyázó fegyveres őrséggel, bástyákkal, igazi katonákkal.

Meg lehet ölni egy magyar urat a tulajdon várában?

Próbálkozni biztosan lehetne vele, de siker esélye kevés. Annak valószínűsége azonban – akár sikerül a gaztett, akár nem – hogy a merénylő karóra nyársalva, vagy valami hasonló rettenetes halálnemmel végzi, gyakorlatilag száz százalék.

Zrínyi gyilkosai nem voltak öngyilkos merénylők. Nem meghalni akartak, hanem élvezni a gyilkosság előnyeit. A megbízók előkelő urak voltak, a végrehajtók pedig bérgyilkosok.

A megbízók sem fanatikusok voltak. A merénylet alattomos precizitása nem vall megszállottakra, inkább személyes anyagi nyereségvágy lehetett a motiváció.

Valamikor, leghamarabb augusztus végén, de sokkal valószínűbb, hogy szeptember vagy október folyamán – a banda valamelyik előkelő tagja látogatást tett Csáktornyán. Ezer „hivatalos” oka is lehetett erre. Például az, hogy puhatolózzon, mit is akartak Zrínyinél a francia hadsereg tisztjei Coligny tábornokkal az élükön.

Elvileg persze baráti látogatásnak is feltüntethette az érkezését, de eleve tudta, hogy ezt nem hiszik el. Mégis előnyben volt, hiszen Zrínyi és környezete még csak nem is sejtették jövetelének célját.

Lehet, hogy a látogató kíséretében már ekkor ott volt Magliani is. Talán itáliai nemesként be is mutatta házigazdájának a bérgyilkost.  Talán mostantól viselte a fickó a Magliani álnevet. Aligha volt ez a valódi neve, a gyilkosság után el kellett tűnnie – ha hagyták.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy a gyilkost később bérelték fel. A megbízó előbb tájékozódott.

Hamar rájöhetett, hogy Csáktornya várában nemigen szervezhet „balesetet” Zrínyi számára. Akkor hol?

Voltaképpen roppant egyszerű a megoldás. Talán már eleve ez járt a megbízó fejében. Mi az, ami egy korabeli arisztokrata tipikus szórakozása? Főleg, ha vendégei vannak? A vadászat!

A vadászat a korabeli arisztokrata életmód elengedhetetlen velejárója egész Európában. A nagyuraknak erdeik, esetleg vadasparkjaik vannak, vendégeikkel rendszeresen vadásznak. Neveletlenség, ha valamelyikük nem hívja vadászatra a vendégeit.

Emiatt a vadászati kultúra meglehetősen fejlett, és a vadászatok igen szervezettek.  Maga Zrínyi is több helyütt leírta, hogy a vadászat bizonyos értelemben felkészülés a háborúra. A meggyilkolását tervezők nyilvánvalóan számításba vették, hogy a bán rendszeresen vadászik. Voltaképpen a vadászat volt az egyetlen olyan rendszeres elfoglaltság, amikor Csáktornya ura mindig elhagyta a várát egy teljesen kiszámítható elfoglaltság kedvéért.

Hogyan lehetne meggyilkolni Zrínyi Miklóst egy vadászaton?

Ezt a kérdést valószínűleg már akkor feltette a megbízó – vagy annak képviselője – amikor látogatást tett Csáktornyán. Akkor környékezhette meg Pakát.

Hogyan kerülhetett kapcsolatba az uradalom egyik vadászával?

Paka a csáktornyai birtokok egyik alkalmazottja, szolgarendű, legfeljebb familiáris státuszban lehet. Egy idegen úr aligha barátkozhat vele, túlságosan nagy közöttük a társadalmi szakadék, a dolog gyanút keltene. Egyetlen esetben folytathattak bizalmas beszélgetést: ha Paka volt beosztva vadászkísérőként a vendég mellé. Ebben az esetben akár órákig is beszélgethettek zavartalanul. Valószínűleg így is történt.

A vadászaton azonban egyáltalán nem könnyű gyilkolni. Elvileg „bárkit megölhet egy eltévedt golyó”, a gyakorlatban azonban nincs olyan épeszű vadász, aki vállalná, hogy a vadászaton „véletlenül” lelövi a kenyéradó gazdáját. Ez a megoldás a megbízónak sem tetszhetett, hiszen nyilvánvalóan felháborodást és gyanút keltett volna egy ilyen „baleset”. A vétkest kivallatják, esetleg tortúrának vetik alá, akkor pedig menthetetlenül elárulja a megbízót. Ez nem volt járható út. Olyan baleset kellett, ami talán nem tűnik azonnal gyilkosságnak.                                                  

Ha a vadászaton nem egy eltévedt lövedék okoz balesetet, akkor csak valami állat teheti. Meg kellett hát vizsgálni, miféle vad jöhet itt számításba. Magyarországon emberre veszélyes vadállatból a korban nincs nagy választék, mindössze három ilyen van:

v     Barnamedve

v     Farkas

v     Vadkan

A barnamedvét máris kihúzhatjuk. Délebbre – különösen Horvátország hegyei közt –bőven akad belőle, de Csáktornya környékén, a Muraközben nem honos.

Lényegében a farkast is kipipálhatjuk. Ez ugyan mindenütt előfordul, de rendkívül intelligens, ravasz és körültekintő állat. Falkában él, az embert messze elkerüli, szabályos vadászatot nem szokás rendezni rá. Emberre legfeljebb akkor támad, ha a kegyetlen télben nem jut táplálékhoz, akkor azonban falkában özönlik, rendkívül veszélyes, de akkor sem felfegyverzett vadászcsapatokra támad, hanem magányos vándorokra. November közepe van, és kedvező időjárás.

„Ezalatt, szép õszi üdõ járván,”

Ilyen körülmények között a farkas talál magának táplálékot, aligha fog falkában emberekre támadni. Amúgy is hibbant ötlet lenne Zrínyi halálát farkasok támadásaként feltüntetni.

Maradt tehát a vadkan.

A megbízó gyorsan eljuthatott idáig, feltehetően már a tervezés időszakában rájöhetett arra, hogy a legkisebb kockázattal úgy lehet eltenni láb alól Zrínyi Miklóst, ha vadkan támadásának álcázza a horvát bán halálát. Eleve erre készülhetett, ehhez keresett embereket.

A megbízó talán már annak tudatában érkezett Csáktornyára, hogy vadkanbalesetnek álcázva kell megszerveznie Zrínyi halálát. Magától értetődik, hogy érdekelte hát az itteni vadászat lebonyolítása. Sikerült Paka személyében egy aljas, korrupt vadászt is találnia.

Mire vállalkozhatott Paka?

Nyilvánvalóan arra, hogy valami félreeső helyre csalja, és lelövi Zrínyit. Látni fogjuk, hogy ezt végre is hajtotta.

A megbízó számára azonban ez nem volt elég. Vadkan okozta sérüléseknek kellett feltüntetni Zrínyi halálos sebeit. A jelek szerint ezt Paka talán nem vállalta. A másik lehetőség: a vadász vállalta a gyilkosságnak ezt a legocsmányabb részét is, de a megbízó őt túlságosan ostobának vagy gyávának tartotta ahhoz, hogy egyedül hajtsa végre a merényletet.      

Emiatt volt szükség Maglianira.

Folytatása következik.