Az 1830-as évek a magyar színészet történetében a hőskort jelentették. A társulatok zöme vándorolt, nem is akármilyen szisztéma szerint. A nagy városokat - mint Pest, Szeged vagy Debrecen - csak az igazán komoly játékerőt képviselő társulatok merték útba ejteni. A másodrendű csoportok a közepes méretű városokat járták, a harmad-negyedrendűek pedig a kisvárosokat és a falvakat. Utóbbiak még az útvonalat is úgy állították össze, hogy náluk erősebb társulattal lehetőleg soha ne is találkozhassanak.Mindazonáltal nem voltak önbizalom nélkül: akad olyan, amelyik 6-8 szereplővel Shakespeare-t játszott. A művészi minőség más kérdés.

Különös világ lehetett egy-egy ilyen harmad-negyedrendű trupp.  Kötött szerepkörök voltak itt is - mint akkoriban mindenütt, egy-egy színészt szerepkörre szerződtettek. A szerepkörök némelyikének megnevezésére alig ismernénk rá. A bonviván neve például sok helyütt első szerelmes volt.
Az évad húsvéttól húsvétig tartott, a nagyhéten kötötték az új szerződéseket, ekkor váltottak társulatot azon aktorok, akik jobbat találtak - vagy csak megelégelték a régit.

A direktorok kapcsolatban álltak a többi színigazgatóval - de többnyire mindenki csak a vele egyenrangúakkal.

——

Egy ilyen harmad-negyedrangú trupp direktora írta a fáma szerint a következő levelet:

Kedves István Kolléga!

Végre-valahára Dunaföldvárra érkezénk, de ugyancsak szánalmas állapotban.

Beigazolódott ama bölcs mondás igazsága, hogy a legszörnyűbb kór, ami a magyar teátrumi művészet nemesebb részein rágódik, hazánk szeszélyes időjárása, illetve alföldi pusztaságunk ama kellemetlen jellegzetessége, hogy igen nagy híjával van egészséges, olcsó és tágas vendégfogadóknak.
Útra kelénk Kecskemét felől Dunaföldvárra. Egész úton esőben jöttünk, szakadt a nyakunkba a víz, szénanáthát kapott az összes teátristám. De ez még csak hagyján, hanem a felhőink pocsékká áztak, minek következtében tökéletesen használhatatlanokká váltak. Csakígy jártam olcsón szerzett pusztámmal is. Még a kútgém is odalett, pedig arra igazán büszke voltam.

Egészen elmosódott minden lovagváram és az összes erdőm. Egyedül a hullámzó tengerem maradt épségben, az is csupán azért, mert az a többinél kisebb lévén befért a súgólyuk ládájába.

Kérlek, kedves István kolléga, ha Istent ismersz, küldj utánam egy mennydörgést. Ha számít a barátságunk, ha eszedbe jut mindaz, amit valamikor érted tettem, és ha a szívedben igaz magyar és szakmai könyörület lakozik; egy holdra és harminchárom csillagra is sürgős szükségem leend.

Kérlek, azon légy, hogy a török szultán palotája, melyet Nagytétényben csináltatok, öt forint harminc krajcárnál semmiképpen többe ne kerüljön. Ha a piktor akadékoskodna, ecseteld gonosz természetem, mondd neki, hogy nyakán hagyom, és gondolkodhat rajta, miből fizeti ki a négy konc papirost, amit ő is hitelbe kapott.

Más baj is van.

Első szerelmesem szemet vetett valami parasztlányra - minekutána a kocsmában bénává verték a féltékeny legények.

Hősöm hetven krajcár kontót csinált a helyi vendéglőben, állandóan abajgatnak miatta a dühös kellnerek, a nyomorult meg ki se mer bújni a színpad alól.

Egyébként jól vagyunk.

Üdvözöl kollégád:

Janó