Ezt a történetet régen az ország több részén is mesélték, lehetetlen kinyomozni, hol esett meg valójában.

——

A tekintetes úr nehezen kezelhető, goromba és fösvény ember volt, rettegett tőle az egész falu. A plébánosok is nehezen értettek szót vele; tudták is odafönt a káptalannál, hogy farkas van a nyájban, erős kezű pásztorra kell bízni az eklézsiát.

Találtak is megfelelő plébánost. Kemény, szigorú tekintetű, középkorú pap volt, korábban idegen országokban teljesített missziókat.

Vasárnap a misén látták egymást először: a tekintetes úr és az új pap.

Az új plébános figyelmét semmi sem kerülte el.

Mise végeztével éppen csak a díszruhát cserélte egyszerű reverendára, és már ki is lépett a templomból. Éppen oda, ahol a tekintetes úr két nyomorult embert vegzált állítólagos lopás miatt. Ott dölyfösködtek az úri hajdúk is, és már elhangzott a szó: deres.

- Tekintetes uram! - szólította meg a plébános. - Nem venném a lelkemre, ha kegyelmed nadrágja éppen az Isten házában veszne el.

Őurasága nagy szemeket meresztett.

- Mi van?

- Ne akarja az Istent meglopni kegyelmed!

- Mit vartyog tisztelendőséged?

- Nem tudom, hány gomb van kegyelmed nadrágján, de ha a perselybe pénz helyett ezután is a nadrággombjait hajigája, előbb-utóbb pucér lesz az ülepe az Isten házában.

——–

Fejezzem ki magam még érthetőbben?