Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

A 48-as szabadságharc egyik legocsmányabb háborús bűncselekménye volt a nagyenyedi kollégium elpusztítása. A gaztett Prodan román “prefekt” és fegyveres bandája lelkén szárad.

A mészárlás másnapján Anton Puchner tábornok, erdélyi osztrák főhadparancsnok Nagyenyedre küldte vezérkarának egyik tagját, Losenau ezredest – meg kellett szemlélni, mit is műveltek a derék szövetségesek, akiket az osztrák főhadparancsnokság fegyverzett fel.

Losenau a segédtisztje és a tisztiszolgája kíséretében jelent meg – és elborzadt a rettenetes látványtól.

Az üszkös romok, a barbár módon szétszaggatott, elégetett bútorok között itt is, ott is a kollégium tanárainak és diákjainak ezerféleképpen megcsonkított, meggyalázott, vértől mocskos holttestei hevertek.

Az ezredes elkeseredetten nyugtázta magában: ezen a helyen semmiféle katonai objektum nem volt, itt védtelen embereket gyilkoltak le vadállati kegyetlenséggel.

A tönkretett kollégium csupasz falcsonkjai közt gyászdalt dúdolt a szél.

A három osztrák  hányingerrel küzdött.

Elsőnek a segédtiszt lett rosszul. Losenau bekormányozta egy kiégett helyiségbe, ahol a sarokban maradt még egy darab tető. Néhány napja még előadóterem volt.

- Kérem, szedje össze magát, főhadnagy!

- Ezredes úr… – nyögte a segédtiszt. – ezredes úr, e z elviselhetetlen!

Losenau komoran bólintott.

- Hogyan fogadhattuk szövetségeseinkké ezt a népséget? Hogy’ adhattunk fegyvert a kezükbe?

A megtermett cseh származású tisztiszolga keze ökölbe szorult.

Határozatlanul indultak a piactér felé. Itt szembejött velük Prodan prefekt, az osztrák ezredest látva szélesen mosolygott.

- Isten hozta, bajtársam! – és parolára nyújtotta a kezét.

Losenau ezredes régi vágású tiszt volt, adott a katonai becsületre. Tüntetően hátra kapta a kezét, a segédtiszt követte a mozdulatot.

A martalócvezér megütközve meredt rájuk.

- Fiam, – fordult a tisztiszolgához Losenau cseh nyelven. – én nem piszkíthatom be a kezem, de ha te pofon akarnád csapni ezt a fickót, az engem nagy megelégedéssel töltene el.

A tisztiszolgát nem kellett biztatni. A “pofon” kifejezést kissé szabadon értelmezte, mert hatalmas balhoroggal földre küldte a tömeggyilkost.

A három osztrák szó nélkül továbbment.

Prodan prefekt felszakadt szájjal bámult utánuk. Mi baja a szövetségeseinek? Mit csinált rosszul?

—————————-

Fejezzem ki magam még érthetőbben?

Címkék: anekdota blognovella

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu