A magyar színészet hőskorában egy vidéki színész másik társulathoz kívánt szerződni.

Nem tudni, hogy hívták a fickót, csak a színészi álneve maradt fenn:

Bájligeti Bölömbér.

Ma ez a név biztos bukás lenne, de az egy más korszak volt.

Szóval a szépreményű ifjú aktor ajánlólevelet kért a direktorától, akitől éppen elköszönt. Kapott is. Nem tette a vitrinbe.

Szólt pedig imigyen:

“Bájligeti Bölömbér, 29 éves, református vallású, három év óta színész, nagyevő nagyivó, káromkodó, veszekedő, egyszóval, akasztófáravaló gazember.

Máskülönben derék jó fiú lévén, tiszta lelkiismerettel ajánlhatom őt minden színigazgató nagybecsű figyelmébe …”

——–

Fejezzem ki magam még érthetőbben?