A XIX. század végén egy Heinrich Müller nevű német színész New York-ba költözött. A várost már akkor is a színházairól ismerte a világ, és a tehetséges német aktor szép karrierben reménykedett.

Alig egy hete élt az amerikai nagyvárosban máris levelet kapott egy reklámügynökségtől. Abban pedig ez állt:

Kedves Mr. Muller!

Bizonyára tisztában van vele, hogy a hírnév és az elismerés teljesen független a munkától és a tehetségtől, egyedül a reklámtól függ.

 Tudjuk, hogy Ön nagy fába vágta a fejszéjét. Most éppen a Garden Theatre véndégművésze, és az Újvilágban szándékozik karriert csinálni.

 Önnek most leginkább arra van szüksége, hogy valami módon Önre irányuljon a nagyközönség figyelme.
Enélkül nincs siker.

Módunkban áll felajánlani Önnek a következőt:

Valamelyik éjjel - ha önnek is megfelel - rablók törnek majd a lakására, és revolverrel fognak lövöldözni.

Arról is gondoskodnak majd, hogy vér maradjon a szőnyegen.Szavatoljuk, hogy ennél több kárt nem okoznak.

A New York Herald képes beszámolót fog közölni az Önt ért támadásról, amit remélhetőleg átvesz majd a többi reggeli lap is. Az egész város Önről fog beszélni.

Mindössze 150 dollár 65 cent ellenében biztosítjuk Önnek a rablókat.

Megkülönböztetett tisztelettel:

N & B reklámiroda.

 Heinrich Müller nem válaszolt  a levélre.

Nem is lett sikeres színész Amerikában - soha.

——–

Fejezzem ki magam még érthetőbben?