Toldy István - Toldy Ferenc fia - egyszer csaknem párbajba keveredett.

Történt pedig a következőképpen:

Toldy színdarabíró, valamint hírhedt szigorú színikritikus volt. Régóta begyében lévén valami Viharfi nevű ripacs tehetségtelen handabandázása, egyszer úgy döntött, szépítés nélkül írja meg a véleményét a kulisszahasogató aktorról.

Ez a Viharfi amúgy képviselő rokonokkal rendelkezett, bejáratos volt több előkelő kaszinóba, és színészkollégáitól a nagyságos úr megszólítást várta el. Játszani rémségesen rosszul játszott.

Toldy megírta a kritikáját.

Vitriolba és epébe mártotta a tollát.

A pesti kávéházakban másnap reggel izgatottan tárgyalták az aznapi rendkívüli eseményt: Toldy szokatlanul udvariatlan kritikát írt. Idézték úton-útfélen:

“Erőszakot tesz szépen zengő nyelvünkön.”

“Mozgása egy tébolyodott majoméra emlékeztet.”

Toldy is megitta a maga kávéját, utána meg is ebédelt, és fejében már a következő kritika járt.

Fél három körül gorombán zörgetnek szerkesztőségi szobája ajtaján.

Ez ki lehet?

Az ajtón két tökfilkó, egy kipödört bajszú utász főhadnagy és egy fontoskodó adóügyi tisztviselő lépett be. Kiderült: ők Viharfi párbajsegédei.

- Uraságod impertinens cikkével súlyosan megsértette a nagyságos urat!

Toldy elképedt. Dehogy akar ő párbajozni. De hogyan szabadulhatna meg a két kellemetlen frátertől - meg az egész ostoba ügytől?

- Ez esetben uraságodnak írásbeli bocsánatkérő nyilatkozatot kell adnia. 

Ennek a fele se tréfa. Toldy rövid töprengés után a következőket írta:

“Kijelentem, hogy Viharfi úr éppen olyan derék ember, mint amilyen rossz színész. Tehát: Viharfi úr a legderekabb ember a világon.”

——–

Fejezzem ki magam még érthetőbben?