Igen hangulatosra sikeredett a tegnapi nap, sok írótárssal ismerkedtem meg a magyar nyelvterület minden részéből. A legfiatalabb tizenkilenc éves volt, a legidősebb bőven túl a nyolcvanon.

A megjelent kötet nagyon szép, gyermekkorom mesekönyveit idézi, rendes papírra nyomva, megfelelő nagyságú betűkkel, szépséges fekete-fehér illusztrációkkal.

A kötet a dévai Corvin Kiadó szerkesztőjének Padurean Gabinak a munkáját dicséri.

Balról jobbra: Padurean Gabriella, Tölgyesi Lívia (író, zsűritag), Galbács Mihály, Gyula város alpolgármestere, a mikrofonnál Mester Györgyi (író, zsűritag) jobbra a pályázat megálmodója és szervezője: Bódai- Soós Judit

A kötetek hatalmas halomban álltak az asztalon, mellőlük beszéltem.

A sok jó között a legjobb, a győztes az erdélyi Ozsdoláról érkező, újságírói diplomával rendelkező környezetvédelem szakos hallgató, Tőrös-Szőke Enikő lett. A fődíjnyertes mese címe:

A három testvérfalu.

A kötetbe a pályázók közül hatvannégy szerző meséi kerülhettek be. Azt gondolom, a könyv kiválóan sikerült, a tartalma kimondottan erős. Színvonala állja a versenyt bármely meseantológiával – a többségüknél sokkal jobb.

Kénytelen vagyok itt is helyesbíteni egy (szokásos) média-birkaságot. A képen látható Exner Veronika, a Keszthelyről szóló mese szerzője nem sarkadi, hanem Sarkad Város Különdíjának nyertese.

Gratulálok Mindenkinek, aki ennek részese volt. Legfőképpen Judittinek – valami példátlan munkát végzett, aminek eredményeképpen a teljes magyar nyelvterület megmozdult.

Juditti érdeme, hogy senki sem távozott üres kézzel.

Gratulálok a zsűri minden tagjának a lelkiismeretes munkához. Kevés pályázatra érkezik ilyen irdatlan mennyiségű pályamű, és még kevesebb az olyan, ahol időbeli csúszás nélkül oldják meg…

Gratulálok a gyulai szervezőknek, leginkább Ildikónak – és Mindenki másnak.

Büszkék lehetünk az eredményre.