Ez a darab hirtelen nagyon sürgős, az volna a legjobb, ha még ma éjjel befejezném.

Mondjuk, holnap is ötkor kelek, de igyekszem…

——-

Valamikor a kilencvenes évek elején Anikóval láttunk az akkori TV2-n egy Gyuláról készült műsort. Ott hangzott el, hogy női szellem kísért a gyulai várban. Filmmel is illusztrálták.

Akkor csodálkoztam: évek óta élek a városban, és még nem hallottam soha a kísértetről. Gyorsan kiderült: mások se. A legendát valaki az ujjából szopta.

Most eszembe jutott, de a nyomozásomat nem kísérte igazi szerencse, senki sem tud a legendáról, a jelek szerint azok sem, akiknek a munkakörükbe tartozna a hasonlók ismerete.

Azt viszont már tudom, ki lehetne a női kísértet.

Frangepán Beatrix, Corvin János özvegye.

A gyulai várban halt meg.

——-

Nagyjából így kezdődik majd a tárlatvezetés:

TÁRLATVEZETŐ:

Hölgyeim és Uraim!

XY vagyok!

Tisztelettel és nagy szeretettel köszöntöm Önöket a gyulai várban, hamarosan végigsétálunk a vár belső termein.

Szeretném felhívni az Önök figyelmét, hogy a várral kapcsolatos, kísértetekkel, szellemekkel kapcsolatos híresztelések minden alapot nélkülöznek. Itt semmiféle szellem sem rémisztgeti a békés látogatókat.

Kérem, kövessenek.

Alattunk a vár belső udvarát – jelenleg a várszínház mobil nézőtere fedi el. Ha körbenézünk, a falak peremén láthatjuk az úgynevezett gyilokjárókat, amelyek harc idején a vár védőinek viszonylag védett belső közlekedési útjai voltak.

Ismételten felhívnám az Önök figyelmét: a várban esetleg tapasztalhatóm szellemjárásokat semmiképpen sem szabad valódi kísértettevékenységnek felfogni, azokat éretlen tréfamesterek próbálkozásainak kell tekinteni.

Kérem, jöjjenek utánam a lovagterembe!

——-

Így kezdődik majd.

Talán néhány vendég már ekkor emlegetni fogja a kísértetet – amit látni vélt…